Hozzászólás egyedi megtekintése
Régi 2011-11-10, 23:50   #9
Grendar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-27
Összes hozzászólás: 0
Alapbeállítás A harc kezdete.

Sertion gyorsan haladt tanulmányaiban, hamarosan, már szinte mesterét is túlhaladta a tudása.
Ekkoriban már rebesgették, hogy egy gonosz varázsló híveket toboroz. Mindenki tudta, hogy készülődik valami, valami igazán rossz.
Sertion egy napon épp bevásárolni indult, amikor az egyik utcából kifordulva egy kis térre, észrevette, hogy egy fiatal varázsló egymaga szállt szembe három másikkal.
Először úgy gondolta, nem avatkozik közbe, de aztán győzött az igazságérzete.
Az nyilvánvaló volt, hogy a három varázsló, a fekete mágia követői közül való volt.
A fiatal varázsló derekasan helytállt, ám látszott, már nem sokáig tud egyedül kitartani ilyen túlerővel szemben.
Sertion odasietett, és a három feketemágus felé fordult, kezeit felemelte, a köpenye lobogott a levegőben, ahogy a mágikus energia örvényleni kezdett körülötte.
Egyet intett, és a három varázsló bénultan állt előtte.
- Nem tudod, kivel szállsz szembe! szólt az egyik.
- Három gyáva alakkal, akik egy emberrel csak így együtt mernek szembeszállni, egyenként nem.
- Csak ne lennénk lebénítva… kezdte az egyik.
- De le vagytok, és addig le is lesztek, amíg meg nem feleltek arra, miért támadtatok hárman, erre az ifjú varázslóra.
- Nem válaszolunk neked, különben is, minket legyőzhetsz, de a mesterünkkel, nem bírsz el. felelte a legidősebbik.
- Hát, ha nekem, nem akartok felelni mondta Sertion, majd feleltek a varázslótanácsnak.
- A három varázsló összenézett. Látszott rajtuk, semmi kedvük a varázslótanács elé állni.
Sertion felfigyelt rá, hogy a három sötét mágus, megpróbál mentálisan, kapcsolatba lépni valakivel.
Próbálkozásukat siker koronázta. Bár akivel kapcsolatba léptek, nem jött értük, hogy megmentse őket, de hirtelen semmivé vált a bénítás, és pillanatok alatt eltűntek.
- Köszönöm. fordult megmentőjéhez az ifjú.
- Nincs mit, de ki vagy te, és kik voltak a támadóid, és mit akartak tőled? kérdezte Sertion.
- Az én nevem, Sir Thomas Derglard. Talán már hallottad a Derglard nevet. Ősi nemesi varázsló família a mienk. Mindig az igazság, és a jó oldalán álltunk. Akikkel harcoltam, azért támadtak rám, mert nemet mondtam amikor, rá akartak venni, hogy csatlakozzak hozzájuk, én is tegyem le a hűségesküt, uruknak és mesterüknek, Lord Dargannak.
- Ki ez a Dargan? érdeklődött Sertion.
- Talán már te is hallottál róla, hogy egy sötét varázsló elkezdett híveket toborozni.
Ez a varázsló Lord Dargannak hívja magát. Egyre több feketemágus csatlakozik, hozzá, ki hatalomvágyból, remélvén, hogy Lord Dargan mellet neki is jut a hatalomból, ki számításból, ki félelemből.
Még nem készült fel a varázslóvilág arra, hogy megvívjuk a harcot Dargannal, és követőivel, de már egyre többen vagyunk, akik készen állunk arra, hogy egy szövetséget létrehozva, szembeszálljunk velük.
- Én is csatlakozok hozzátok, ha megbíztok bennem. Felelte Sertion.
- Láttam, ahogy felvetted a támadóimmal, a harcot, és ahogy lebénítottad őket megtiszteltetés számunkra, egy ilyen hatalommal bíró szövetségest tudni magunk mellett. válaszolt Sir Thomas.
Még egy ideig beszélgettek, majd Sertion elindult eredeti célja felé.
Sikeresen megvett mindent, amit kellett, majd elindult vissza mesteréhez,Zingdrlánhoz.
Amint hazaért, mindent részletesen elmesélt, ami történt, és megkérte Zingdrlánt, hogy csatlakozzon hozzájuk.
- Már felkészültél, felelte Zingdrlán. Mindent megtanultál, amire taníthattalak.
Én már megharcoltam a magam harcát, most már rajtad a sor. Nem tartok veled, De nem is tartalak vissza.
Ez a te harcod, a te sorsod, a te életed. De azt tudnod kell, hogy míg élek, mindig szívesen látlak, nem csupán mint tanítványomat, de mint barátomat is, akitől sokat tanultam.
- Sertion megköszönte mestere kedves, bátorító szavait. Nekiállt összekészülni, összeszedte a holmiját, és elindult csatlakozni az igazságért, a varázslók és a varázstalan emberek békéjéért harcolókhoz.
Elindult beteljesíteni a sorsát, megvívni a maga harcát.
Grendar nem elérhet?