Bloodmoon - Supportforum

Vissza   Bloodmoon - Supportforum > Board Archives > Archive Community Area

 
 
Téma eszközök Megjelenítési módok
Régi 2012-08-06, 19:08   #11
rexxar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-23
Összes hozzászólás: 17
Alapbeállítás

Üdv kicsit szüneteltem.

Kilencedik fejezet: A patkányképűek és mestereik.

Sok idő telt el amióta Queltált legyőzték, ez az időszak a béke és szabadságnak volt mondható a négyes szövetség között. Ahogy már gondolhatjátok is hogy a tagjai nem mások, mint Kadaria, Ferdoras, Exyndori, és Turdia.
Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi a népek dolgozni mentek a fontosabb emberek intézték az országok ügyeit, de aztán történt valami…
A Kaldahar közeli kis városban Ladikában furcsa zavargásokat észleltek furcsa lényekről, akik suhantak a sötétben és a népességbe is beolvadtak.
Ezek voltak a vámpírok beszivárogtak Ladika népességébe így még nem tudhatják, hogy ki vámpír és ki kadar vagy más lény.
Ladikában sok haláleset történt mind vérveszteség végett és mindenkin furcsa harapás nyomokat találtak ebből is következtettek, hogy vámpírok lehetnek a tettesek.
Ezek a vámpírok rejtélyes lények senki se ismeri származásukat és azt, se hogy honnan jöttek.
A vámpír ügy kiderítésére Artanar kapott feladatot, mert még királya mindig nem gyógyult ki teljesen Queltál támadásából.
Artanar Ladikába ért és felkereste a polgármestert, akit Walkottnak hívtak és így szólt.
Artanar: Üdvözlöm Walkott polgármester úr tudna mesélni bővebben ezekről a rejtélyes lényekről, akikről írt?
Walkott: Üdv Artanar főtanácsos igen uram tudok az óta történt sok dolog.
Artanar: Hallgatom.
Walkott: Uram ezek a lények minden valószínűség szerint vámpírok.
Artanar: Vámpírok? Azok nem csak a kis gyerekek ijesztgetésére szolgáló legenda?
Walkott: Nem uram, akiket megtámadtak mind vérkevésségbe halt meg és mindegyiken volt 2 fog nyom a nyakon jól belemélyedve a húsba pontosan a vér erekhez igazítva.
Artanar: Hm, ez valóban vámpírokra utaló tényező, de honnan jöhettek?
Walkott: Szerintem az ismeretlen észak-keleti területekről jöttek.
Artanar: Előfordulhat, tudsz mutatni egy vámpírt?
Walkott: Nem uram nem találtuk meg őket elrejtőznek a nép között olyanok, mint ön és én.
Artanar: Szóval lehet kadar vagy ember, vagy bármi más lakos?
Walkott: Igen uram.
Artanar: Ez megnehezíti a dolgom, de az észak-keleti terület nem a patkányképűeké?
Walkott: Uram még nem mondtam el mindent sok kalandvágyó kadar ember és más lény neki indult az ismeretlennek nem sokan tértek vissza, de akik vissza is tértek furcsa gyorsan mozgó saját magukra hasonlító lényekről meséltek.
- Az egyikük szerint a patkányképűeket ezek a vámpírok vezetik.
Artanar: Érdekes felettébb érdekes ki volt, aki ezt állította?
Walkott: Egy bizonyos Iván nevű ember.
Artanar: Meg tudnád mondani hol, találom ezt az Ivánt?
Walkott: A közeli szálló helyen találja meg ott a második sarkon.
Artanar: Rendben köszönöm további szép napot.
Walkott: Önnek is és vigyázzon magára.

Artanar elindult arra a helyre ahova a polgármester küldte.
Oda ért és megkérdezte az egyik embertől hol találja Ivánt.
Az ember azt válaszolta fent van a hármas szobában.
Artanar felment a hármasba bekopogott, de valami verekedéses hangot halott a szobából és be tőrt.
Amikor berohant látott egy kadariai lakost, de nem olyan volt, mint egy átlagos lakos gyors volt éles fogai voltak és veszélyesnek nézett ki.
Artanar elővette fegyverét, de ekkor a rejtélyes vámpír eliramlott.

Artanar: Mr. Iván jól van?
Iván: Üdv idegen saj.. nos, nem teljesen megharapott ez a lény és haldoklom…
Artanar: Hívatok gyógyítókat.
Iván: Ezen ők nem segíthetnek ez a vámpír átok.
Artanar: Vámpír átok?
Iván: Igen, ha megharap valakit egy vámpír, akkor halálos beteg lesz, és végül meghal, de újjá éled, mint vámpír.
Artanar: Micsoda? Biztos ez?
Iván: Igen ott voltam ahol ők ott voltak a patkányképűek, akik őket imádták.
Artanar: Értem, nem tud valamit ellenük, amivel kilehet deríteni ki vámpír és ki lakos?
Iván: De van 1 módszer és elég egyszerű.
Artanar: Igen?
Iván: Fokhagyma.
Artanar: Fokhagyma?
Iván: Igen, árt nekik az illat, amit a fokhagyma ad ki égeti a bőrüket és mindenűket.
Artanar: Értem és a napfény?
Iván: a Napfény nem árt nekik a patkány képűek sámánjai tettek róla, hogy ne ártson nekik…
- Még valami…
Artanar: Igen?
Iván: Nem minden vámpírt lehet megölni csak fokhagymával.
Artanar: Igen?
Iván: Igen vannak ősidők óta élő vámpírok akikre csak egy dolog tud hatni.
- Ami nem más, mint egy Farkasember harapás.
Artanar: Farkasemberek?
Iván: Igen uram ők is a patkányképűek területein élnek és nem nagyon szeretik a vámpírokat.
Artanar: Szóval szövetséget kellene kötni velük
.Iván: Ez nem ilyen egyszerű! Uram ezek a lények vadak csak az értelmes énjükkel lehet beszélni.
Artanar: Értem és honnan tudhatom melyik az értelmes és melyik nem?
Iván: áh.. öljön meg mielőtt.. keresse fel Ingát… ő.. segí..teni fog…
Artanar: Köszönöm.

Artanar látta, ahogy Iván lassacskán átváltozik és mielőtt teljesen megtörtént volna átszúrta a kardjával a szívét és levágta a fejét.

Artanar: Ennyi áldozat, ezt a fertőzéses fajt meg kell állítani.

Artanar kérdezősködött a faluban hogy ki is ez az Inga, sok féle válasz után eléggé megzavarodott, de aztán jött egy vadászszerű harcos nő, aki vele akart beszélni.

Ismeretlen vadásznő: Helló Artanar úr nem véletlenül Ingát keresi?
Artanar: Üdvözlöm, honnan tudja a nevem és honnan tudja, hogy Ingát keresem?
Ismeretlen vadásznő: Sok minden hallatszik innen és onnan, te elég híres Kadar mágus vagy az országban Lendoriar király jobb keze ként ismernek itt téged.
- Ne keresse tovább Ingát, mert én vagyok az.
Artanar: Értem, Te?
Inga: Igen egy emberem, aki látta a vámpírtámadást Iván ellen, hallotta, hogy Iván megkérte, keressen fel engemet.
- Csak hogy fordítva sikerült.
Artanar: Most már értem
- Azért kereslek, hogy segíts, kideríteni ezeket a vámpírtámadásokat, nem hagyhatom, hogy ezek a szörnyek itt garázdálkodjanak Kadariában.
Inga: Segítek, neked, tudom, mit tegyél, hogy a lakosságba beépülőket elkaphasd.
Artanar: Hallgatom
Inga: Ne itt! Itt még a falnak is füle van! Találkozzunk este a Haringói Fogadóban ott majd választ kap a kérdésére.
Artanar: Rendben. Viszlát!
Artanar még nyomozott erre is arra is hátha talál valami kis nyomot de sajnos ezek az istentelen bestiák nagyon jól álcázták magukat, végül be esteledett és Artanar a fogadó felé tartva észrevette hogy az egyik sikátorban bántalmaznak egy emberi nőt, odament felszólította a támadót hogy engedje el a nőt de aztán meglepő dolog történt.
Artanar: Hé, te! Engedd el azt az asszonyt!
Ismeretlen Támadó: Rendben… HaHaHaHa
Ismeretlen Asszony: Ó.. Köszönöm, hogy a vacsorám lehet! Háháháhá…
Artanar: Ne! Ez egy csapda!
Artanart számtalan vámpír vette körül mind a 3 kivezető útból már azt hitte vége amikor Inga megjelent és jövetele közben meg is ölt pár vámpírt.
Artanar: Ó! Inga! Ép időben érkeztél!
Inga: Láttam, hogy bajban vagy gondolkodtam h hagyjam-e hogy megold, de inkább idejöttem.
- Na de most inkább nézz a hátad mögé!
Artanar és Inga harcoltak a vámpírok ellen a vámpírok gyorsak is voltak így nehezebb dolguk volt nagyon résen kellett lenniük szerencsére Artanar ismert olyan varázsigét, amivel fényt bocsájthatott ki a fegyveréből így a látási viszonyok meg is oldódtak.
Harc közben észrevették, hogy nem csak vámpírok támadták meg őket egy halk furcsa cincogás szerű hang jött ki a sikátorok végeiből, ebből is következtetni lehetett, hogy a patkányképűek is itt vannak.
De vajon hogy kerülhettek ide?
Artanar: Párkányképűek!
Inga: Hogy?! Bent a városban? Hogy lehetséges ez?
Artanar: Nem tudom, de pont azért vagyok itt, hogy kiderítsem ezeket az eseteket.
Inga: Akkor lesz még elég dolgod! Nézz, mi van ott a sikátor végén!
Artanar: Nézem! De nem tudom eldönteni mi is ez. Olyan mintha több ember Kadar meg más lények hullájából rakták volna össze! Feltételezésem szerint ez egy Hús Gólem!
Inga: Remek! És hogy bánunk el vele? Elhiszem, hogy nagyhatalmú mágus, vagy de ez neked is nagy falat!
Artanar ekkor Tisztító Tüzet szórt a gólemre, de semmit se hatott, amin ő maga is meglepődött.
Artanar: Ne! Varázsvédelem van rajta! Nem hat rá a mágiám!
Inga: Biztos a Patkányképűek műve.
Artanar: Igen! Igen! Inga próbáld feltartóztatni a gólemet, amíg én, elintézem a Patkányképűeket!
Inga: Gondolhattam volna, hogy rám marad a neheze! Menny!
Inga próbálta elcsalogatni a gólemet Artanar közeléből eközben ő a Patkányképűekhez tartott.
Ahogy sejtette a patkányképűek egy rituálét tartottak az működtette a mágikus védelmet a hús gólemen.
Inga: Siess Artanar! Nem tudom, meddig bírok ezzel!
Artanar tisztítótűzzel az elé bevágókat elevenen elégette még oda nem ért a patkányképűekhez, de a patkányképűek is felkészültek erre.
Egy mágiával működtetett ősi lovag páncélja bukkant elő a semmiből és megtámadta Artanart, ezeket a mágiával irányított lényeket néha lidérceknek vagy vas gólemeknek képzelik pedig igazából semelyik.
Artanar látta, hogy a mágikus tűz hatástalan ellene ezért mivel látta, hogy elégé erős vasból készült ez a szörny egy érdekes varázslatot vetett be ellene, amit úgy hívnak a valós életben, hogy mágnes.
Megbűvölte a sikátor egyik oldalát és a Mágikus Lovag odacsapódott erősen a falhoz meg sem bírva mozdítani magát.
Ezután gyorsan Artanar tisztító tűzzel elégette a patkányképűeket, aminek az eredménye az volt, hogy megszűnt a mágikus immunitása a gólemnek.
Artanar: Inga! Megszűnt a hatás! Most már támadhatod!
Inga: Rendben!
Inga használva a sok éves tapasztalatát a vadászatban becserkészve a hús gólemet robbanó nyíllal akarta leteríteni, de amint belelőtte a nyilakat valamiért a robbanóanyag nem akart felrobbanni.
Ingát ellökte a hús gólem és elájult, ekkor artanar tűz labda varázslatával pont eltalálta a robbanószereket, amik sorozatosan felrobbanva szétszaggatták a hús gólemet, ezzel legyőzve a bestiát.
Artanar: Inga! Inga!
Inga: Áhh… ó .. mi történt? A fejem zúg. Ó igen az a … látom jól elintézted végül.
Artanar: Jól vagy?
Inga: Hát, ha jónak lehet nevezni, hogy úgy, érzem magam mintha tízszer leestem volna a legmélyebb szakadékba akkor jól.
Artanar: Inga a karod!
Inga: Áhh nee! Ne most! Menekülj Artanar!
Artanar: De..
Inga: Menny! Siess! Holnap elmesélek mindent!
Artanar ekkor futott amennyire csak bírt, sajnos a mágiáját megterhelte ez a csata és nem tudott el teleportálni.
Közben látta ingát átalakulni valamilyen dologgá, de nem maradt ott megnézni mivé, megszállt a fogadóra, éjszakára.

Kilencedik fejezet vége.

Utoljára módosítva: rexxar által : 2012-09-20 16:26
rexxar nem elérhet?  
Régi 2012-08-07, 00:16   #12
rexxar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-23
Összes hozzászólás: 17
Alapbeállítás

Itt a következő fejezet
Tízedik Fejezet: Egy váratlan meglepetés.
Reggelre virradt a nap és Artanar mint mindig hat órakor kelt fel.
Amikor felkelt megreggelizett és felöltözött, utána lement az emeletről, akkor a fogadós megszólította.
Fogadós: Uram! Artanar Úr!
Artanar: Igen mit parancsolsz?
Fogadós: Egy hölgy kereste önt nem rég talán 1 órával ezelőtt mondtam neki, hogy fent van és feltételeztem, hogy még pihen.
- Mondtam a hölgynek mennyen fel nyugodttan, ha látni kívánja önt, de a hölgy arra kért, meg hogy mondjam meg önnek mennyen a városházához.
Artanar: Köszönöm, hogy szólt. Viszlát!
Fogadós: Nincs mit. Viszlát!
Artanar azonnal a városházához sietett és meg is látta ott Ingát. Odament és így szólt.
Artanar: Üdvözlöm Inga megkaptam az üzenetét.
Inga: Üzenet? Én nem üzentem önnek nekem üzentek, hogy jöjjek ide.
Artanar: Hmm, különös.
Inga: Eléggé nem árt óvatosabbnak lenni.
Artanar: Igen, de ha már magába botlottam, akkor elmondhatja mi volt az tegnap.
Inga: Ne itt! Sok ember van, erre jöjjön.
Inga beinvitálta Artanart egy elhagyatott raktárépületbe ahol nincsen senki.
Inga: Itt jó lesz. A tegnapi támadás sem volt véletlen valahonnan megtudták, hogy hol találkozunk remélhetőleg itt nem fog minket meglepni senki,
Artanar: Arról biztosítalak, hogy nem.
Artanar egy furcsa mágikus védőburkot hozott létre felettük.
Artanar: Ez a burok nem engedi, hogy bárki hallgatózzon, vagy meglepetésszerű támadást intézzenek ellenünk.
Inga: Remek!
- Szóval a tegnapi támadásban, ami történt velem az nem más, mint egy átalakulás, ha figyelte a holdfényt tudja mivé.
Artanar: Vérfarkas?
Inga: Igen..
Artanar: De miért titkolta?
Inga: El akartam mondani még a fogadóban, ha nem lett volna az a támadás, de most már mindegy.
- Ezért is akartam rejtett helyen beszélni, mert ha megtudnák a lakosok vagy akár a szörnyetegek, hogy egy vérfarkas mászkál, a városukban akkor tudhatja, mi lenne a sorsom.
Artanar: Érthető, de hogy?..
Inga: Hogy lettem vérfarkas? Ez egy érdekes történet.
Artanar: Szívesen meghallgatnám.
- Inga: Ahogy akarja, de ez a történet nagyon szomorú és rossz emlék, még régen történt, amikor még kezdő vadász voltam folyton mindent el akartam ejteni vakon mentem minden, hova ami nagy hiba volt..
- Egyszer beszéltek furcsa farkasszerű lényekről az erdőkben mások voltak, mint a farkasok emberformájuk volt és sokkal gyorsabbak és veszélyesebbek voltak.
- Ekkor határoztam el, hogy utánuk eredek, mert nagy dicsőség köszöntött volna, ha idehozom a bestia levágott fejét.
- Tudtam, hogy ezek a lények csak éjszaka jönnek, elő csak éjszaka változnak azzá.
- Nekiindultam a vadonnak a testvéremmel, Nikivel, aki rossz ötletnek tartotta ezt az egészet és teljesen igaza is volt, de sajnos önfejű voltam…
- Mentünk a sűrű erdőben egyszer csak egy óra keresgélés után furcsa motoszkálásokat halottunk délről.
- Odamentem pedig a testvérem mondta, hogy ne mennyek oda, ekkor előrontott az a lény, próbáltam megölni, legyőzni a testvéremmel, de túl erős volt.. Neki iramodtam tudva, hogy átszúrom a szívét, de kitért előlem, ekkor a testvérem ellökött onnan és… a fenevad letépte a testvérem fejét…
- Utána a fenevad rám vetette magát megkarmolt, de én átszúrtam a nyakát és szerencsére megfulladt. A testvérem az életét adta, hogy engem megvédjen az én önfejűségem végett halt meg…
Artanar: Sajnálom.
Inga: Ne, nem kell, hős ként halt meg.
- Ezek után elvittem a vérfarkas fejét a lakosoknak, akik megnyugvásra leltek, amikor meglátták, hogy vége a fenevadnak.
- Az elkövetkező este éreztem meg az átváltozás szörnyű kínjait szerencsére senki sem látott meg így nem tudták, hogy mivé lettem.
- Sok idő telt el mire hozzászoktam az átváltozásokhoz sajnos ez az átok örökre szól már nekem.
Artanar: Köszönöm, hogy elmesélted ezt a történetet Inga, és hogy őszinte voltál.
- Van egy megoldásom az állati ösztöneidnek a kordában tartására egy varázsszer, ami segítségével, ha átváltozol is megmaradsz embernek és nem fognak uralkodni rajtad az állati ösztöneid.
Inga: Létezik ilyen?
Artanar: Igen a varázsfőzet neve pedig Szelídítő Szer szerencsére mindig magamnál hordok belőle, ha esetleges új fajokkal találkoznák és meg akarnám, őket vizsgálni ezzel a szerrel tudom őket teljesen megszelídíteni.
- Tény hogy vérfarkasokon sohasem használtam, mert igazán nem is hittem a létezésükben.
- Lehet, hogy másképp fog hatni vagy egyáltalán nem fog hatni, de megkockáztatom, ha beleegyezel.
Inga: Legyen.
Artanar: Akkor este remélhetőleg telihold lesz, és akkor kiderül.
Inga: Ha valami balul sülne el, ölj meg!
Artanar: Lehet más megoldás.
Inga: Nem! Ígérd meg Artanar ha balul sül el valami, akkor végzel velem!
Artanar.. de… jó… rendben.
Inga: Köszönöm.
Artanar: Akkor megkeresem a varázsitalt és este ugyanitt találkozzunk.
Inga: rendben, szia!
Artanar: Viszlát!
Artanar visszatért a Fogadóba és elkezdte összegyűjteni a szükséges dolgokat, a varázsitalt és biztonsági eszközöket arra az esetre, ha nem sikerülne a varázslat.
Esteledett és Artanar elindult a megbeszélt helyre a hold nemsokára felbukkan az égen.
Odaérve meg is látta Ingát, aki kicsit izgatottan, de bátran várta, hogy mi is lesz a sorsa.
Artanar: Helló Inga. Felkészültél a varázslatra?
Inga: Igen készen állok lesz, ami lesz.
Artanar: A Varázsital hatása egy egész napig érvényes, vagyis naponta meg kell innod egy fiolával, ha minden rendben, zajlik.
- Tessék, idd meg. Kicsit érdekes íze lesz.
Inga: pfuu.. ez olyan, mint a citrom és só keveredése..
Artanar: Hát igen sajna ez van.
- A Hold most jön fel!
Ekkor Inga kezdett átváltozni vérfarkassá Artanar biztonságos távolságban figyelte az eseményeket a látvány borzalmas volt szinte el lehetett képzelni a fájdalmat, amit át él most mintha a tested szétszakadna, és végül újra összeállna csak más kép.
Artanar csak figyel és figyel, hogy sikerül-e vagy nem, végül megtörtént a teljes átalakulás és Artanal így szól.
Artanar: Inga érted, amit mondok? Inga?
Inga: mrrrrr..mr..
Artanar: Jajj ne!
Inga: ááhh…
Inga: ii..geen.. hal..om
Artanar: Sikerült! Csodás! Már a legrosszabbra gondoltam..
Inga: Igen végre nem kényszerülök az állati ösztönökre. Köszönöm.
Artanar: Szívesen most pedig…
Ismeretlen Polgár: áá! Egy Vérfarkas!! Meneküljetek!!
Artanar: Nee! Ártalmatlan!!
Hiába kiáltott az ismeretlen ember ellen Artanar az már is a rendőrségre rohant, hogy jelentse az esetet és nem sokkal utána ide is érkeztek a hatóságok.
Rendőr: Vigyázzon Artanar Főmágus veszélyes!
Artanar: Állj!! Ne lőjetek! Ártalmatlan!
De az emberek rémültek voltak és elkezdtek lőni de Artanar egy védőburkot varázsolt Inga köré, ami megvédte a lövésektől utána pedig ellökte azokat szél varázslattal, akiknél fegyver volt.
Rendrőr: Mér, véded ezt a szörnyeteget?!! Ez meg az ilyenek felelősek sok lény haláláért!
Artanar: Ha talán megalgatnátok! Akkor elmondanám miért!
- Végre, szóval ő Inga ártalmatlan igaz Inga?
Inga: Igen nem bántok én senkit.
Falusi tömeg közti beszéd: ó tud beszélni, hogy? Miért?
Artanar: Igen tud beszélni hála a varázs főzetemnek, amit megivott inga mielőtt átváltozott volna. Nem voltam biztos, hogy sikerrel járok, de végül az eredmény az lett.
Polgármester: Akkor nem veszélyes? Biztosíts róla minket Artanar hogy nem fog senkinek se ártani Inga.
Artanar: Szavamat adom!
Polgármester: Akkor rendben és sajnáljuk a felhajtást, de megérthetsz minket.
Artanar: Érthető. Inga a kulcs a vámpír gondok megoldására ezért folyamodtam a vérfarkas megszelídítésére, mert csak egy vérfarkas tud megölni egy ősidők óta létező vámpírt.
- Ne aggódjatok emberek! Végzünk azokkal a haramiákkal! Nem fogja több vámpír szívni a falusiak vérét! Mindenemmel azon leszek, hogy megalítsam őket!
Inga: Én is… Azon Leszek.. Hogy kiirtsam ezeket a vámpír fattyakat…
Polgármester: Hát úgy legyen! Mindenki térjen haza az otthonába! Nincs itt semmi látnivaló!

Artanar és Inga is nyugovóra tért eme szörnyű este után, bár Inga még fájdalmat fog érezni a visszaváltozáskor, de ha talán mélyen alszik, akkor már meg sem érzi.
Holnap hosszú út vár rájuk, ha ki akarják deríteni a vámpírtámadások forrását és okozóját.
Tízedik fejezet vége

Utoljára módosítva: rexxar által : 2012-08-07 00:17
rexxar nem elérhet?  
Régi 2012-09-16, 22:57   #13
rexxar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-23
Összes hozzászólás: 17
Alapbeállítás

A következő fejezet:

Tizenegyedik fejezet: A Tiltott mágia 1. rész

Ismét reggelre virradt a nap Artanar kicsit tanulmányozta még tegnap mielőtt nyugovóra tért a vérfarkasok és a hold közötti kapocs titkát és rájött arra, hogy egy fénycsóva, amit a hold és a nap együttese tud csak kiadni hat a vérfarkasokra, még nem tudja pontosan mi végett hat rájuk, de arra rájött, hogy ha ugyanolyan fényt bocsájt bele egy szerkezetbe és azzal megvilágítja Ingát akkor ugyanazt a hatást kell tulajdonítania mint a holdfénynek. Ezért mágia segítségével Artanar mintákat gyűjtött a hold fényéből, amit sokszorosított és fényt át nem engedő fiolákban raktározott el.
Artanar úgy döntött, hogy megkeresi a település legjobb kovácsát, hogy készítsen neki el egy övet, amiben el tudja raktározni ezt a fényt úgy, hogy ép hogy csak, rávilágítson Ingára így jó sokáig nem kell újratölteni.
Artanar: Üdv Herold, ha nem tévedek igaz?
Herold: Igen a nevem Herold mit parancsolsz Artanar Főmágus?
Artanar: Egy igen kifinomult és precíz munkát kellene megcsinálnod egy övet melybe, tudok 1 fiolát rögzíteni úgy, hogy a személyre mutasson, aki használja.
- Egy fényt akarok rávezetni arra a személyre, akinek az öv, készül, de úgy ha megtudnád oldani, hogy ki be kapcsolható lehessen a folyamat, legyen egy elrejtő része is amit ha bekapcsolnak elrejti a fiolát és így a fény se süt rá a személyre.
Herold: Hmmm… Érdekes dolgot kérsz tőlem főmágus, de megoldható csak adj 1 fiolát is mintának, hogy tudjam, mekkorára készítsem el a tartóját.
Artanar: Természetesen, tessék.
Herold: Köszönöm
Artanar: Körülbelül mikorra végzel vele?
Herold: Most van dél körülbelül igaz?
Artanar: Igen
Herold: Akkor gyere vissza holnap ugyanekkor és megkapod az övedet.
Artanar: Rendben köszönöm és jó munkát!
Herold: Meglesz!
Artanar visszatért a fogadóba hogy felkeresse a csapost.
Artanar: Csapos! Üdvözlöm, lenne egy feladatom a számodra!
Csapos: Üdv mi lenne az? Ami fontos mennyi jussom lesz belőle?
Artanar: Áhh éreztem, hogy ezt is kérdezni fogod. Egy levelet kell eljuttatnod Kaldaharba Lendoriar királynak, ha megteszed, kapsz 1000 Kadariai Uldirunt.
Csapos: Magának a királynak? Ez több gázsit igényel 1000 Uldirumal örülök, ha eljutok a fővárosba.
Artanar: Te egy igazi pénzre vágyó ember vagy, de legyen az utolsó ajánlatom 2500 Uldirum ha nem fogadod el, akkor találok mást a feladatra.
Csapos: Hmmm… na-jó, rendben van! Kérem a levelet és a pénzt.
Artanar: A felét most a másik felét meg akkor, ha tudomást szerzek arról, hogy Lendoriar király megkapta a levelét.
Csapos: Rendben van.
Artanar: Akkor tessék, indulj, amilyen hamar csak tudsz, fontos levélről van szó!
Csapos: Amint végeztem itt már is indulok.
Artanar: Rendben, viszlát!
Csapos: Viszlát!
Artanar egy elég bizalmas levelet írt Lendoriarnak amiben leírja a történteket és az információkat, amit megtudott a támadásokról és, még hogy amint küld 1 bizonyos jelet a mágiájával akkor segítségre fog szorulni és azonnal küldjön katonákat, ha tud.
Visszatért a szobájába tanulmányozni a vérfarkasokat és a vámpírokat, hogy találjon valamit arra miként jöttek egyáltalán létre ezek a lények.
Kérdezősködött a városban hátha valaki tud egy értelmes választ adni rá sok féle született valakik azt mondták a pokol mélységéből jöttek elő, más azt, hogy boszorkányság segítségével jöttek létre, de egy érdekes küllemű asszony, aki egy mindenféle furcsábbnál furcsább dolgokat áruló bolt tulajdonosa volt mást állított.
Artanar: Üdvözlöm asszonyom azér…
Ismeretlen Öregasszony: Igen, tudok választ adni a kérdésedre, arra honnan is származhatnak a vérfarkasok és a vámpírok.
Artanar: De én még nem is…
Ismeretlen öregasszony: Tudom én megértem a gondolatokat, sajnálom, udvariatlan vagyok a nevem Olga és egy olyan vallás hírnöke, amit lehet, te elítélnél Artanar főmágus, pedig semmi okod se lenne rá.
Artanar: Hmm… ahogy látom, a készleteid van rá egy tippem mi ez a vallás, de eddig azt feltételeztem, hogy ez csak egy legenda.
- Vudu ha nem tévedek?
Olga: Igen Vudu egy ősi isteni faj hagyatéka és a népem legfőbb vallása.
Artanar: Érdekes, de nekem nincs ellene kifogásom nem értem miből gondoltad, hogy van?
Olga: Gothar király szövetségesei vagytok.
Artanar: Igen és? áááhh már értem emlékszek még Gothar nekem is beszélt erről azt hiszem onnétról halottam legelőször erről a Vudurol , nem támogatja igazán a vallásotok a fekete mágia végett így van?
Olga: Igen pontosan, hiába mondta neki a vezetőnk, hogy nincs veszéllyel senkire de Gothar király makacsabb, mint egy Fekete Musztáng és Feldorasban betiltotta a vallásunkat és így sokunknak kénytelen volt kivándorolni az országból én is ezért jöttem Kadariába mert itt tudtommal nem tilos a szabad vallásgyakorlás.
Artanar: Igen itt lehet gyakorolni a vallásokat, de csak észszerűen ennél azt értem nem áldozunk fel semmilyen embert, kadart gnollt stb. stb.
Olga: Igen ezt is lekötötték érkezésemkor a Vuduban nincs, emberáldozat nem kell aggódnod mágus.
- A Vudu megnyugvást jelent a népemnek az őseinkkel való kapcsolattartást, egy ősi hagyományt mely gyógyít is, de ártani is tud az ellenségnek.
Artanar: rendben, akkor tudnál segíteni a vámpírok és farkasemberekkel kapcsolatban?
Olga: Igen – igen mit szeretnél tudni róluk?
Artanar: Először is hogy honnan származnak ezek a lények?
Olga: Réges rég tanulmányozom ezeket a lényeket valamikor az ősök idején jöhettek a világra a legenda szerint volt egy birodalom az ősidőben, ami csak pusztított és mindenkit szolgaságba akart taszítani, megkínozták azt, aki nem tört, meg aki meg szembeszállt velük azt meg megölték.
Sok-sok év után egy nép, ami a mi vallásunk legelső népcsoportja volt állította meg ezt a birodalmat egy ősi Vudu átok segítségével az ősi írások szerint így büntette őket Qu la Va Vudu Laki ősmesterünk, hogy akik megkínozták megcsonkították éheztették kínozták az ártatlanokat azokból lettek a vérfarkasok így örökké áttelhették azokat a kínokat az átváltozásokkal, amit ők okoztak az embereknek.
A vámpírok pedig azok lettek, akik könyörtelenül fényes nappal a legyőzött ellenség előtt végezték ki véreztették ki kegyetlenül mészárolták le a foglyaikat, ezért büntetésül a nap véreztesse, ki őket szárítsa, ki a vérüket mindig szükségük legyen vérre, hogy érezzék a kínt, amit okoztak, hogy örök szenvedésre ítélődjenek az idők végezetéig. Sajnálatos módon az Ősmester se számított arra, hogy át tudják adni az átkukat másoknak a vérfarkasuk a harapássukkal, mint ahogy a vámpírok is a harapásukkal megölve áldozatukat. A szövegek még arról is beszéltek, hogy egy hibrid faj is létrejött az idők során mely rendelkezik a vérfarkasok és vámpírok erejével is, de a napfény nem árt nekik a vérfarkas gén végett és az átváltozás se annyira kellemetlen nekik, mint a sima vérfarkasoknak azt is beszélték, hogy akkor tudnak átváltozni, amikor úgy tetszik nekik, mert nem hat rájuk a holdfény ereje úgy hogy muszáj, legyen nekik átváltozni, de ez csak legenda nem találtak olyan bizonyítékukat a létezésükre amivel a legenda valósággá válna szerencsére.
Artanar: hmmm érdekes történet és elgondolkoztató köszönöm, hogy elmesélted ezt nekem.
Olga: Várj! Ez még nem minden a gyengepontjaik is érdekelnek téged nem de?
Artanar: Ó-igen
Olga: Akkor figyelj! A vérfarkasokra egy dolog hat méh pedig az ezüst bármilyen féle ezüst fegyverrel meg lehet sebezni egy vérfarkast ne is próbálj velük kommunikálni, amelyik átváltozott az már nem ura önmagának.
Artanar: Igen ezt tudom és találtam is rá egy gyógymódot.
Olga: Igen? Ez remek hír! Így könnyebb dolgod lehet, mert nem muszáj végezned velük, amelyik meg már emberként szól hozzád nem biztos, hogy ellenségként fog kezelni téged.
Artanar: Igen egy különleges eszközt is készítettem a kováccsal hogy akkor tudjanak átváltozni, amikor csak akarnak.
Olga: Érdekes mond csak! Ezt egy farkasembernek készítetted? Mert úgy beszélsz erről mintha egy személynek készítetted volna ezeket.
Artanar: Igen egy Inga nevű vadász hölgynek, akivel jól összebarátkoztam már.
Olga: Inga? Mi? Az nem lehet!
Artanar: Miért mi a baj?
Olga: Inga az én unokám a szülei és testvére halála után én gondoztam őt.
Artanar: Szóval ezért hasonlítasz kicsit rá ez meglepett.
- ó igen a testvére haláláról beszélt nekem, részvétem miatta, a szülei is meghaltak? Erről nekem nem beszélt.
Olga: Igen erről senkinek se beszél, még ha a legjobb barátja is lennél, akkor se mondta volna el, egyedül én meg ő tudja mi történt velük, de mivel tudom és érzem, hogy te becsületes vagy és a jó ügyét szolgálod meg segítettél az unokámnak ezért elárulom neked mi is történt.
Artanar: Rendben
Olga: Amikor Inga 12 éves volt a szüleivel egy annak idején Feldorashoz tartozó kis faluban éltünk, aminek a maradványai nincsenek messze a várostól.
- Én a tragédia idején pont a lányomnál voltam látogatóban hogy megnézzem, hogy vannak, egyszer csak a semmiből vámpírok jöttek elő nem is kevés, a lányom Henriett és a férje Albert harcoltak ellenük, de sajnos túl erőben voltak Albertnek levágták a fejét szegény lányomat meg elvitték nem tudom hová sajnos sohasem került elő, már biztosan… megölték.
- Én és Inga elmenekültünk sajnos a Feldorasi seregkésőn érkezett és a földel tették egyenlővé a falut
Artanar: Ez szomorú… Mi van, ha a lányodból is vámpír lett?
Olga: Az nem lehet a Feldorasi sereg a földé tette egyenlővé a rejtekhelyüket ezeknek a szörnyeknek és a lányomat nem találták meg, valószínűleg elevenen felfalták és eltemették.
Artanar: Hmmm.. Értem. Ne aggódjon, én elpusztítom örökre ezeket a szörnyeket, kerül, amibe kerül.
Olga: Csak vigyázz! A vámpírok aljasak és könyörtelen ragadozók egyedül a fejük levágása a szívük átdöfése a karó és a vuduk szent vize használ ellenük az ős vudu mester nem volt bolond.
- Most mond el, mióta vérfarkas az én kis unokám?
Artanar: Az első nagy vadászata óta, amikor a testvére is meghalt.
Olga: Micsoda? Megharapták? Erről nem mesélt nekem akkor és az óta.
Artanar: Ne aggódjon, asszonyom már nem tud ártani senkinek.
Olga: Igen köszönöm Artanar hogy segítettél, rajta hogy újra emberként élhet, és nem kell vadállatnak lennie.
Artanar: Szívesen ez csak természetes.
Inga: Szia, nagyi! Mi új... óó Artanar? Mit keresel itt?
Artanar: A nagymamáddal beszélgettünk egy két fontos dologról, az ügyünkről és már tudja, hogy te mi vagy, sajnálom, de el kellett mondanom ő is bizalommal fogadott.
Olga: Semmi baj lányom a fő, hogy erős voltál és kitartottál az átok ellenére is.
Inga: Ne haragudj nagymama, de nem akartalak ezzel terhelni.
Olga: Semmi baj, ha nem baj beavattam Artanart a szüleidről való dologba
Inga: Elmondtad neki? Végül is Artanar neked köszönhetem, hogy még élek és hogy éjszaka se kell szörnyként élnem, ezért nem baj, ha tudod a teljes igazságot így már tudhatod miért vadászom a vámpírokat.
Artanar: Igen értem és sajnálom a szüleidet, de ne aggódj, ha addig élek is segítek neked véglegesen elpusztítani ezeket az esztelen szörnyeket.
Inga: Köszönöm.
Artanar: Szívesen, asszonyom, a vámpírokra és farkasokra nem hat a mágia semelyik ága?
Olga: Ó igen majd elfelejtettem, köszönöm az emlékeztetést a vámpírokra a tűz mágia hat, ha elevenen elégnek többet nem kelnek fel, és még egyes ősi vudu mágiák is létrejöttek az idők során a vámpírok és vérfarkasok ellen, ha szeretnéd, megtaníthatok neked párat, de a fekete mágia erejét ismerned kell, hogy használhassad is őket.
Artanar: az nagyon jó lenne.
Olga: Akkor kezdjük is el, ismered az elemek törvényét?
Artanar: Igen a 4 elem víz tűz szél föld és a kívülálló sötétség és fény törvényeire gondolsz ugye?
Olga: Igen akkor ennyivel előrébb vagyunk, gyakoroltad valaha is a sötétség mágiáját?
Artanar: Sajnos nem volt rá lehetőségem teljesen, mert a régi bolygónk hazájában se igen kedvelték a sötét mágia használókat, aki azt akart tanulni vagy egy elég erős engedélyt szerzett rá vagy titokban folytatta a tanulást.
Olga: Oh, értem akkor bevezetlek a sötét mágia alap varázslásaiba.
- Lények idézésében jártas vagy?
Artanar: Igen leginkább elementális lények idézésében.
Olga: Rendben akkor csak a sötét mágia lényeire kell megtanítanom tégedet, nagy segítséget fognak nyújtani neked, ha hatalmas ellenséggel kerülsz szembe.
Artanar: Előtte egy kérdésem lenne, a régi hazámban a sötét mágia korlátozásának oka főként a lények idézése miatt volt, mert nem igazán lehetett teljesen őket irányítani, aki nem volt elég erős elveszthette a kontrollt a lény felett vagy lények felett, amik utána gazdájuk ellen fordultak, itt is ez van nem?
Olga: Igen volt ezzel problémánk, de van egy kötő mágia, amit akkor ti nem ismerhettetek, amivel megakadályozható az, hogy a lényed megvaduljon, ha el is veszíted, a kontrolt a kötőmágia kötelezi rá utána is hogy a gazdája legyél vagy is nem is kell, igazán kontrolláld magadat a lényedre így még energiát is megtakaríthatsz.
Megtanítom neked a kötőmágia használatát már is a lény idézésével.
Artanar: Ez érdekesnek hangzik, oh hogy mennyi élet megmentődött volna, ha mi is ismerjük ezt a mágiát, sajna késő bánat eb gondolat.
Olga: Akkor figyelj, a kötőmágia egy erős varázslat és nagy odafigyeléssel kell végrehajtanod, mert ha nem jól hajtod végre akkor elmondhatatlan következményei lehetnek, például magadra szórod, és akkor örökre ahhoz fogsz kötődni, akit legelőszőr, meglátsz, most biztos az jár a fejedben, hogy akkor mások is használhatják, emberek kadarok ellen fel ezt?
Artanar: Valami ilyesmi igen.
Olga: Egyedül állatoknál lehet felhasználni, de csak olyanoknál, amik hogy is mondva gyengeelméjűek, akiknek erős az akarata azokon csak egy igen nagyhatalmú mágus tudna talán csak áttörni, sajna olyan dolgokat is csinálnak már, hogy addig kínozzák, akin használni akarják a mágiát, amíg akaratilag meg nem törik.
Szerencsére van olyan mágia is, ami megtöri ezt a kötőbűbájt, azt is meg fogom neked tanítani.
Artanar: Értem ez remek hír.
Olga: Be kell, valljam, hogy ez nem csak Vudu mágia lesz, amit tanítok hanem Nekromancia Boszorkánymesterek tudománya is, igen tudom ez a legsötétebb legaljasabb ága a sötét mágiának, de nagy hasznodra lesz a vámpírok ellen, főleg mert ők is úgymond a nekromancia szülöttei, az ősmester felhasznált egy kis nekromanciát is az átkukhoz.
Artanar: Hmm… nekromancia az volt, ami majdnem végzett a királyommal is… de legyen, ha ezzel életeket menthetek meg.
Olga: Egy utolsó, de fontos dolog a nekromanciával kapcsolatban, akik használják azokat hatalomvágy és egyéb más önző dolgok vehetik, körül szóval nagyon kell, ügyelj, hogy ellenállj a csábításuknak, ez a gonosz alvilág mesterének egyik kedves ajándéka a mágiájához.
Artanar: Éreztem, hogy nem lesz egyszerű, de mit is várhatnánk az alvilág urától.
Olga: Elmondtam a legfontosabb dolgokat neked, most el kell döntened készen, állsz e megtanulni ezt az ágát a mágiának? Hatalmas felelősséget kell vállalnod a mágia használatáért.
Artanar: Készen állok.
Olga: Akkor hát legyen, hogy gyorsabban mennyen a folyamat tanuló mágiát fogok használni rajtad, ami beléd, táplálja a varázslatokat és egyéb dolgokat, amit említettem a lények idézésével kapcsolatban, azzal fogjuk kezdeni, apránként kell adagolnom beléd a tudást, mert a túl sok egyszerre beléd kerülő tudás gonosszá tehet téged.
Artanar: Értem.
Olga: Akkor kezdjük, állj a Vudu áldozati szobor elé, most vegyél egy mély levegőt és lazulj, el, ürítsed ki a gondolataid.
Artanar ekkor egy nagy levegőt vége nyugalmi állapotba hozza az elméjét.
Olga: Taka Do Lam Ky Dandio Vada Vada Lixo Fundakindilo Feeeeeeeeeeeeerrrrrrrrrrrrr Dááááááááááááá Looooooooooooooooooooooooo!!!!
Artanar: Áhhh…rr”összezavarodottság”
Artanar: Ez… furcsa érzés volt, de már érzem értem a lények idézésének módját.
Olga: Idővel megszokod, hogy biztos legyek benne hogy tisztában vagy már a lények felélesztésével, és ami fontosabb a kötőmágiával éleszd fel annak a majomnak a csontvázát.
Artanar: Rendben, Teri Dá! Lává! Ma! Jom! Lá Vik Lándió! Svi Luzsőőőn! ”Ekkor a majom csontvázában hírtelen a fekete mágia sötét foszlányai jöttek létre, a majom csontjai hírtelen összeálltak és egy nagy ordítással éledt fel, először Artanar majdnem azt hitte a majom megtámadja, de aztán egy fehér fény költözött a sötét mágia közepébe, ami a kötőmágia jele és a majom Artanar parancsait követte”
- Gyere ide! ”a majom odament”
- Most Ugorj fel a szekrény tetejére! ”A majom felugrott a szekrény leges leg tetejére”
- Ismét gyere ide! ”A majom ismét odament Artanarhoz”
- Úgy néz, ki rendben van a kötő mágia.
Olga: Igen, ennek örülök akkor jól tápláltam beléd a tudást, és ami a még jobb az elméd rendesen vette át.
Olga: Egy fontos dolog az idézett lényekkel kapcsolatba, ha démoni lényt idézel, főleg ami értelmesnek mondható például a Succubus akkor nagyon ügyelj, hogy jó legyen a kötőmágia, mert a többi fajtól eltekintve ők tudnak gondolkodni, taktikázni, cselekedni, és ha kell menekülni.
Artanar: Értem rendben van, észben fogom tartani.
Olga: Ha fel akarod oldani a lényről a mágiádat akkor elég annyit mondanod, hogy Da Lu Nettinó és ez után visszakapod azt a mágiát, amit a majomra szántál, próbáld ki!

Artanar: Da lu Nettinó! Majom! ”A majomból hírtelen kilövellett vissza Artanarba a sötét mágia foszlány és a csontváz majom ismét elhalálozott.”
Olga: Rendben a többi is menni fog ezen túl még 3 ágát fogom beléd táplálni külön a nekromanciának és utána a vudu mágia összes tanát, amiről ismeretem van.
- Legyen a következő a sötét mágikus támadó varázslatok, utána a védekező varázslatok és végül az áldás varázslatok, amik erősíthetnek téged a csata során, ez a 3 ág, amire osztódik a nekromancia, idézés, támadás, védekezés, áldás a legenda szerint még van legalább 5 féle ága is a nekromanciának de sajnos én nem ismerem őket meg nem halottam senkit se ismerni azokról.
Artanar: Értem felöllem mehet.
Olga: Rendben megvan az elmeállapot?
Artanar: Igen most…
Olga: Tálá! Tálá! Tálá! Impériál Dokhádá! Aldenió! El ká di li nyi óóóóó! Fááááááááááááááááááárrrrrrrrrrrrrrr!
Artanar: ahh..
- Igazad van, Olga lassacskán hozzá lehet szokni áááá… de mi ez…
Olga: Most jön az, amiről beszéltem légy erős! Gyűrd le a mágia átkát!
Artanar: Neeem! Nem ölöm meg Olgát! Engem sose fog érdekelni a hatalomvágy sohaaaa!!
- Áhh így már sokkal jobb eltűntek ezek az idegesítő hangok.
Olga: Akkor sikerült felülkerekedned a hatalomvágy átkán, de vigyázz! Bármikor kihasználhatja a gyengeséged, ha valamikor gyengének érzed magadat, akkor ő ott lesz! Légy erős!.
Artanar: Rendben értem.
Olga: Most pedig meg kell bizonyosodni arról, hogy jól, tudod használni a mágiát.
- Látod azt a madárijesztőt? Kint a kertben?
Artanar: Igen látom.
Olga: Menny ki és lődd le a lelketlen sötétség mágiájával.
Artanar: Rendben”Artanar kiment és megcélozta a madárijesztőt a kardja élével,”
- Veldirió!” Ezt követően egy sötét gömb lövellt ki a kardból bele pont a madárijesztőbe, ami a lövés hatására összeroskadt mintha a lelkét zúzták volna szét úgy összegyűrődve, törve esett le a földre.
Artanar: Úgy néz, ki jól megy a varázslat.
Olga: Kiváló! Ez is rendben van. De most ideje pihenni neked se tesz jót Artanar az átvitel majd holnap folytatjuk, maradj itt nálunk úgy is van, 1 üres szobánk ott elalhatsz,
Artanar: Rendben Köszönöm, hát ebből ma nem lett utazás pedig úgy akartam volna hogy minnél előbb el tudjunk indulni.
Olga: Artanar a sietés nem old meg semmit, ahogy tartsa a mondás a türelem rózsát terem.
Artanar: Igazad van, Olga kicsit emlékeztetsz az öregekre, akik tanítottak engem, ők is folyton a sittségemre hasonló mondásokkal próbáltak segíteni.
Olga: (Nevet) na, jóéjszakát!
Artanar: Jó éjt Olga! Jó éjt Inga!
Inga: Jó éjt!
Mindenki nyugovóra tért, hogy kiheverjék a mai fáradalmakat, de legfőbbként Artanar aki megismerhette a sötét mágia jó és rossz oldalát is.
Fejezet vége.

Tizenkettedik fejezet: A Tiltott Mágia 2.rész hamarosan...
rexxar nem elérhet?  
Régi 2012-09-17, 22:17   #14
rexxar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-23
Összes hozzászólás: 17
Alapbeállítás

Íme a 12. fejezet remélem tetszeni fog

Tizenkettedik fejezet: A Tiltott Mágia 2. rész.
Éjszaka van, Artanar nagyon mélyen alszik és egy érdekes egyben fontos álom jelenik meg előtte, ez inkább látomás, mint álom.
….Artanar……….veszélyben a világ…….cselekedned kell vagy minden elvész………
Artanar: Ki? Mi? Ki vagy te?
……gonosssszoooook….jönneeeeeek……..sok gonoooossszz…cselekedjjj!!!!CSELEKEDJ!!!!!!!!!!
Artanar: Milyen gonoszok? Kik ezek? És mit kell tennem?
…..mindenttttt…megtuddddhaaaatsssszzzz….Hellídiába nnnnn……
Artanar: Hellídia??? Az mi? Egy hely?? Válaszolj!!
……………………………………………………………siesssssssssssssss………… ………
Artanar: Árghhhh…
Artanar felordított, amire Olga és Inga is felébredt és azonnal Artanar szobájába siettek.
Inga: Artanar! Mi a baj? Mi történt? Jól vagy?
Artanar: I…gee..n látomásom volt.
Olga: Látomás? Gyakran megesik ez veled?
Artanar: Igen már nem egyszer láttam a múltat a jelent területeket és egyéb dolgokat.
Olga: Ez érdekes akkor te rendelkezel egy különleges képességgel, amiről mások csak álmodhatnának.
Artanar: A látomásomba egy hang beszélt hozzám egy sötét alak képét láttam.
Olga: Ez nem jó jel, folytasd.
Artanar: Beszélt nekem ilyenekről hogy veszélyben a világ és hogy minél előbb cselekedjek meg egy helyet is mondott őőő ó igen egy bizonyos Hellídiát.
Olga: Hellídiát mondtál? Szentséges ég ez nem lehet, hogy visszatér.
Inga: Ki tér vissza nagymama? Erről nekem nem beszéltél sohasem.
Olga: … Legyen, elmesélem nektek, de előre szólok nem túl vidám mese.
Artanar: Rendben hallgatom.
Olga: Emlékeztek, amikor meséltem annak a birodalomnak a történetét, amit az Első Vudu nagymester
Qu la Va Vudu Laki megátkozott könyörtelensége végett?
Artanar: Igen
Inga: Igen
Olga: Ez a birodalom se csak úgy lett ilyen könyörtelen volt egy bizonyos lény, ha annak nevezhető egy isten, aki ezt a birodalmat irányította és kormányozta kemény szörnyű diktatúrájával.
- Aki nem hajolt meg előtte azt szörnyű kínok között vitte át a másvilágra és utána ott is örökkévaló kínra ítélte, de mindig előtte tett egy ajánlatot, hogy ha behódol, akkor élőhalottként visszatérhet a fel világba.
- Ez természetesen sok embernek csábító volt ez egy olyan csel volt, ami általában bevált, de voltak olyan erősek, akik még az alvilági ajánlattal se éltek.
- Sok-sok év szenvedés utána, ahogyan meséltem Qu la Va Vudu Laki megátkozta a birodalom könyörtelen embereit, ezt nem nézte jó szemmel a gonosz istenség, akinek a neve Hellíd volt.
- Meglátogatta Qu La Va Vudu Lakit, akit majdnem el is pusztított, de ekkor megjelent a mi szent istennőnk Valdaha vallásunk és mágiánk alkotója, párbajra hívta Hellídet aki elvesztette az összecsapást és Valdaha örökké tartó fagyra ítélte a birodalmában Hellídiában, azóta is ott van fagyott állapotban egy ősi jóslat megjósolta hogy egyszer valami úton módon vissza fog térni, de arra nem számítottam hogy pont a mi életünkben fog ez előfordulni.
Artanar: Ez szomorú egyben félelmet keltő, de honnan tudod, hogy most tér vissza? A látomás nem utalt a visszatérésére csak hogy mennyek oda.
Olga: A látomások sose mondanak el mindent Artanar, lehet maga Valdaha szolt hozzád, hogy figyelmeztessen, és hogy elmondja te vagy a kiválasztottja másképp kifejezve a bajnoka.
Artanar: Én? De én a hiteteket se ismerem még igazán akkor, hogy lehetnék én a kiválasztottja?
Olga: Valdaha nem a vallás alapján ítéli meg hogy ki az, aki szerinte a legalkalmasabb a világ védelmére, Valdaha mindig figyeli a lényeket, cselekedeteiket, tetteiket.
Artanar: De akkor is pont én?
Olga: Ezt el kell fogadnod nem érdemes fajta filozofálnod miért pont te, fogadd el és készülj fel a csatára, amikor eljön az idő, de addig is azokra a feladatokra koncentrálj, amiket végre akartál hajtani.
- Lassan reggel lesz úgy is, ideje folytatni a kiképzésed, amint felöltöztél utcai ruhába gyere a vudu áldozati szoborhoz
Artanar felkelt felöltözött és odament a szoborhoz.
Olga: Most a védekezési sötét mágiákat fogom beléd tanítani, itt is figyelj és légy erős, mert a sebezhetetlenség érzése jöhet elő, ami nagyképűséget és ismételten egy hatalomvágyat fog előidézni, mivel akit nem tudnak megsebezni az bárkin, uralkodhat.
- Készen állsz hát?
Artanar: Készen állok.
Olga: Rendben akkor kezdjük, helyezd magad a nyugalmi állapotba.
- Tyr Tru Defándá Veldizá Findió Lándó Fakvió Si Du Lo Qu Sooooooooooooooo!
Artanar: Arhhh… neeeeem… nem érdekel… Nem! Soha! Áhhh… Neeeeeem!!!
- ………………………v…éégre ez borzalmas volt amilyen borzalmakat akart tőlem.
Olga: Rendben vagy most már Artanar?
Artanar: Azt hiszem igen, legyőztem ezt az érzést.
Olga: Remek hír kicsit kezdtem megijedni, főleg amikor másodpercekig csöndbe voltál.
- Most pedig rád lövök egy mágiát, tudnod kell, mivel védjed ki.
- Lindérió!
Artanar: Arigunó! ”Egy Sötét pajzs keletkezik Artanar előtt, ami elnyeli a Lindérió varázslatot”
Olga: Remek! Ezen is túl vagyunk. Most már csak egy ágat kell megtanulnod. Utána pedig a vudu mágiát.
- Szeretnél pihenni kicsit? Vagy folytassuk?
Artanar: Folytassuk.
Olga: Biztos? Kifárasztott téged az előző tanulás, látom rajtad. Nem kell elsietni semmit a sietség rossz tanácsadó.
Artanar: Rendben igazad van, egy félórára lepihenek és utána folytathassuk.
Olga: Rendben, hidd el így lesz a legjobb, ha pihensz.
Artanar: Tudom.
Artanar elment a szobájába pihenni,
Inga: Nagymama eddig nem akartam említeni, de ha Hellid visszatér, akkor biztos, hogy Artanar sikerrel fog járni? Aggódok, érte kicsit furcsa tudom, de megkedveltem olyan sokat segített nekem pedig nem volt neki muszáj.
Olga: Igen, Artanar szíve jó, akkor is segít, ha nem kérik, láthattad harc közben, és mint barát, meg amiket megélt Lendoriar királlyal, nem aggódok érte, hogy ne tudna vigyázni magára.
Inga: Legyen úgy, ahogy mondod én is ebben hiszek.
- A mamámon is elgondolkoztam mi van, ha még él?
Olga: Ha a lányom él is akkor is vámpírként ezek nem kímélnek senkit, ha valaha is találkozol vele légy óvatos, mert nem biztos, hogy az lesz, akit az anyukádnak ismertél.
Inga: Ebbe belegondolni is rossz, de igen, sajnos ez a nagyobb esély.
- Na de megyek, nagymama 11 óra körül visszaérek, el kell intéznem valamit.
Olga: Rendben légy óvatos!
Inga: Az leszek.
Félórával később.
Artanar: Vissza is jöttem, készen állok Olga.
Olga: Rendben akkor, áj, a vudu szoborhoz és nyugalmi állapotba lépj.
- Mielött elkezdenénk, itt nagyon erősnek kell lenned, mert ezek az áldások átakarják majd venni a testeden az irányítást úgy hogy nagyon légy erős.
Artanar: Rendben mehet!
Olga: Rendben, Olllllll! Ollllllll! Iginó! Dindió! Chan! Goch! Lyo! Whe! Idilikió! Sviiiiiiiiiiiiiiii! Líííííííííííííí! Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
Artanar: Árhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh…….. teddd meg… NEM! Én, irányítalak! Te csak egy varázslat vagy! Az én Varázslatom! Ahhhhhhhh……………… Neeeeeeeeeeee…………..mmmmmmmmmmmm…………. …………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………
Olga: Artanar? Szólalj meg!
Artanar: Artanar nincs, hahaha…..
Olga: Nee!
Artanar: De itt vagyok! Én, irányítalak Hadiliú! neeeeemmm. DE!! Arghh….naa…vé…gre…
- Végre most már nem kínoznak a fájdalmak majdnem otthagytam a fogamat ez a Hadíliú áldás nagyon erős majdnem átvette fölöttem az irányítást.
Olga: Fhuu… Már megijedtem Artanar hogy végleg elvesztél, de szerencsére sikerült úrrá lenned az áldásokon gratulálok! Sikeresen megtanultad mind a 4 fő ágát a Nekromanciának.
Artanar: Köszönöm.
Olga: De a biztonság kedvéért vond be magad a Hadiliú aurájával nagyon erőssé tesz az-az aura.
Artanar: Rendben, HADILIU! ”Hírtelen egy érdekes sötét aura veszi körül Artanart amitől sokkal erősebnek, ügyesebbnek jobbnak érzi, magát semmilyen rosszkedv se veszi körül.
Olga: Remek! Sikerült! Már csak a vudut táplálom beléd! Ne aggódj! Ez nem okoz semmi fájdalmat, a vudu nem gonosz varázs ág.
- Áj, a szoborhoz!
Artanar: Rendben, készen állok.
Olga: Vardu Virdio Vudu! Vooodoooo! Vudu! Vooodoooo! Ha! Li! Ka! Dindili! Vuduuuuuuuuuuuuuuuu!
Artanar: ”Artanart egy furcsa, de jó érzés fogja el” Ez nagyon jó érzés Olga érzem magamban a Vudu mágiát.
Olga: Remek! Próbáld ki magadon a vudu gyógyító mágiát!
Artanar: TuluTiszó! ”Hírtelen Artanar utolsó sötét mágiatanuláson szerzett sebei semmissé válnak és már semmilyen fájdalom nem öleli körül.
Olga: Kész! Mindent megtanultál, amit kellett a vudu segítségével beszélhetsz, a szellemekkel megidézheted őket, bárkiét, aki ezen a bolygón halt meg. Egyedül egy tárgy kell a személytől, akit megidéznél.
Artanar: Hmm… Ez érdekes és egyben… Úristen! Ezzel megidézhetem Odent, Lendoriar király nagyon örülne neki.
Olga: Oden? Ki ő neked?
Artanar: Oden Lendoriar apja, aki a leszállást követően halálozott el, vagy is itt halt meg.
Olga: Ez szomorú szegény Lendoriar.
Artanar: Igen sajnos a sors egy furcsa jelenség…
Olga: Igen, Artanar menny pihenj le az egy dolog hogy a vudu meggyógyított, de a fáradtságot nem veszi el, 11 órakor jön vissza Inga, délben meg úgy is dolgod van a kovácsnál nem de?
Artanar: Óóóóó igen a kovács köszönöm az emlékeztetést, megyek, lepihenek.
Artanar visszavonult a szobájába aludni és kipihenni ezeket a fájdalmakat amit a Nekromancia mágiája okozott.
Fejezet vége.

Tizenharmadik fejezet: Vámpírvadászat 1.rész hamarosan...
rexxar nem elérhet?  
Régi 2012-09-18, 22:15   #15
rexxar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-23
Összes hozzászólás: 17
Alapbeállítás

Íme a következő fejezet története

Tizenharmadik fejezet: Vámpírvadászat 1. rész

Artanar befejezte a pihenését, Inga pedig, már várta őt az előtérben hogy útra kelhessenek az ismeretlenbe, gyorsan elbúcsúztak Olgától és elindultak, de legelőszőr is Heroldhoz a kovácshoz.
Artanar: Jól esett ez az alvás, és te Inga? Ha nem gond hogy megkérdezem, hogy mi volt az a fontos elintézni valód?
Inga: Nem gond, a felszereléseinket készítettem elő az útra.
Artanar: Felszerelés? Milyen felszerelés?
Inga: Egy pár csecsebecse, amik jól fognak jönni a vámpírok ellen, tudod szenteltvíz, karó és a többi és a többi.
Artanar: Karó? A kardom nem jó?
Inga: De jó, ha levágod az áldozatod fejét, de ezt te is tudhatnád, emlékezz vissza a sikátorban történt támadásra, ott is csak úgy tudtad megölni őket, hogy levágtad a végtagjaikat, de csak a fejük nélkül haltak meg, de a karóval akárhova beleszúrsz, a vámpírba azt meg fogja érezni.
Artanar: Ó igen emlékszek most már, de felettébb érdekes, gondolom ez is az egyik mellékhatása az átoknak.
Inga: Igen valamiért a karó nagyon veszélyes a vámpíroknak ezért is tartanak tőle.

Artanar: A vérfarkasokkal mi a helyzet? Ha véletlen összefutnánk majd eggyel? Hoztál ellenük is valamit?
Inga: Igen, Ezüst kardokat és golyót a pisztolyainkba, bár amennyire én, ismerlek nem igazán használtad még csata közben.
Artanar: Hát………
Inga: Gondoltam, de azért a használatához értesz, remélem.
Artanar: Igen azt megtanították még régen körülbelül 10 ével ezelőtt gyakorlatoztam vele utoljára.
Inga: Akkor rendben van, ilyet nem lehet elfelejteni.
Artanar: Na, lassan odaérünk Herold kovácsműhelyéhez.
- ” Hírtelen Artanar előtt egy füstfelhő jelenik meg amitől nem retten meg mert tudja mi ez a felhő”
Inga: Mi ez? Artanar! Védekezz!
Artanar: Inga nyugalom ismerem, ezt a füstöt mindjárt el fog tűnni, és ha jól sejtem Lendoriar fog előjönni belőle, mint szellem kép.
Lendoriar: …..Üdv Artanar végre hogy a mágusaim el tudtak érni téged. Melletted kit tisztelhetek?
Inga: Szia, a nevem Inga te Lendoriar király vagy igaz?
Artanar: Szervusz Lendoriar írtam egy levelet neked, látom megkaptad továbbítottad a fizetését a futárnak?
Lendoriar: Igen, Üdvözöllek Inga igen Lendoriar vagyok, Artanar kiderítettél valami fontosat az itt zajló eseményekről?
Artanar: Igen, meghallgatod?
Lendoriar: Nem tudom, meddig tudják a mágusok tartani ezt a szellem képet, de mesélj.
Artanar: Kezdem a rossz hírrel, ez nem lesz olyan egyszerű, mint gondoltam volna, amikor ideérkeztem, a tettesek a támadásokban vámpírok és a patkányképűek segítik őket, előfordulhat, hogy egy ősi hibrid vámpír vezeti őket, de ez csak legenda egy Olga nevű hölgy aki Inga nagymamája is egyben mesélt nekem dolgokról és ezekről a lényekről.
Lendoriar: Ősi hibrid faj? Ez nem túlkecsegtető…
Artanar: Hát igen, de van más is ami nem tudom mennyire fog neked tetszeni de más megoldás nem volt.
Lendoriar: Miről beszélsz Artanar?
Artanar: Emlékszel a nekromanciára?
Lendoriar: Ó Igen alig lehetett irányítani a sötét mágiákat a régi hazánkban azért is lett betiltva, de mire akarsz kilyukadni?
Artanar: Olga aki Vudu Mester egyben a nekromancia szakértője is, átadta a tudását tanító mágiával lassacskán sok kínt kellett kiállnom, de sikeresen megtanultam a nekromancia mind a 4 ágát és a vudu mágiáját is, mielőtt kérdeznéd, miért kellett megtanulnom elmesélem.
Lendoriar: Nekromanciát tanultál? A vuduval nincsen kifogásom csak Gotharnak talán, de neki nincsen köze Kadaria mágiáihoz, de nekromanciát?
Artanar: Halgass meg, tudod, hogy csak úgy döntök dolgokban, ha nincsen más megoldás.
Lendoriar: Igen tudom, hallgatlak.
Artanar: A nekromancia a vámpírok ellen kellett, mert a legtöbb ellen főleg ezek ellen a hibridek ellen csak az fog használni, ha le akarom győzni őket, ezt, meg kellet tennem.
- Van még valami, ami nagyon rossz hír még a hibrideknél is.
Lendoriar: Értem ne haragudj Artanar de megszakad nemsokára a mágia, nemsokára megérkezek hozzátok, hol találkozunk?
Artanar: Gyere Herold kovácsműhelyéhez, ott fogunk várni téged.
Lendoriar: Rendben körülbelül 15 perc félóra és ott is leszek, na de megyek, sziasztok!
Inga: Szia
Artanar: Viszlát!
Inga: Lendoriar király idejön? Ezt nem említetted.
Artanar: Ne haragudj, teljesen elfeledkeztem az elmúlt napokban a levélről, amit küldtem neki, de jó hogy jön, mert fontos dologról akarok vele beszélni.
Inga: Mégpedig?
Artanar: Tudod a vudu mágiával meglehet idézni szellemeket, ha van egy hozzájuk fűződő tárgy.
- Lendoriar nyakláncát az apjától Odentöl kapta azzal meglehet idézni a szellemét és akkor nagyon sokat segíthet arról a tárgyról, amit hátrahagyott hopp...
Inga: Tárgyról? Miféle tárgyról?
Artanar: Már így is túl sokat mondtam.
Inga: Artanar ha nem adsz kölcsönös bizalmat felém akkor, hogy bízzak meg én is benned?
Artanar: … jó rendben, de meg kell, ígérned senkinek se fogod elárulni még beszélni se róla, a nagymamádnak se, senkinek.
Inga: Ennyire fontos ez a tárgy?
Artanar: Annyira hogy a bolygónk pusztulása is ez végett a tárgy végett történt meg.
Inga: Fhuu… akkor tényleg fontos. Sajnálom, akik meghaltak a bolygódon, részvétem értük.
Artanar: A lelkük már felkerült a Csoda országába és megnyugvást lelhettek, de köszönöm.
- Akkor figyelj, ez a tárgy, amiről szó van az Uldárusz nevet viseli, sajnos sokat nem tudok még róla mire is való.
- Lendoriar apja Oden hagyta fiára, hogy őrizze, nem kerülhet a Gendáriánok kezei közé, akik a bolygónk pusztulásáért felelősek, egy ősi fegyver segítségével pusztították el a Standarinnal, Jádészár isten adományozta még a legelső kadar vezérünknek, aki önző célokra használta és ezért az istenség kilőtte az űrbe a fegyvert és így juthattak hozzá a Gendáriánok.
- Meg kell védeni az Uldáruszt nem juthat a kezeik közé, szerencsére nem tudják hol is lehetünk és remélem így is marad.
- Ezért kell Oden királyt megidézni, hogy segítsen ennek a tárgynak a megfejtésében, a világ sorsa múlhat rajta.
Inga: Ez szörnyű egy átkozott tárgyért ennyi halált…
- Megőrzöm a titkotokat, megesküszöm.
Artanar: Hát igen… De sajnos az élet ilyen vannak, gonoszok mindig is lesznek, de jók is.
Artanar: Üdv Herold!
Herold: Mi hol? Ó ne haragudj Artanar nem figyeltem mostanság sok munkám van, az övedért jöttél? Tessék itt is van, remélem, megfelel az ízlésednek.
Artanar: Hmm… ez kiváló munka Herold, le vagyok, nyűgözve gratulálok, úgy van minden benne, ahogy szerettem volna és bele illik a fiola is remek! Köszönöm.
Herold: Nincs mit én köszönöm az elismerést, egy kovácsot az teszi leginkább boldoggá, amikor halja, hogy dicsérik a munkáját.
Artanar: Herold még nem érkezett ide más kadariai ugye?
Herold: Nem-nem láttam még senkit, de ne haragudj, sok a dolgom nem érek rá beszélgetni, viszlát!
Artanar: Semmi gond, viszlát!
- Tessék Inga az öved és a holdfény fiolák csak illeszd bele az öv tokjába és nyomd meg középen, amikor aktiválni szeretnéd, csak ne, most mert szerintem a városlakók nem szoktak hozzá a vérfarkasokhoz itt.

Inga: Pont jó a méret, köszönöm hát én is így gondoltam, hogy nem itt próbálom ki.
- Tessék, vegyél magadhoz pár karót, jól fog jönni, meg itt van szentelt víz is.
Artanar: Rendben, köszi.
Körülbelül félórával később.
Artanar: Ott! Látom Lendoriar királyt és még jön vele valaki, ó igen ez Izabel királyné.
Inga: Izabella? Királyné?
Artanar: Hosszú lenne elmesélni, de ő Artanar szeretett szerelme még a régi bolygónkról, szerencsére ő is ide tudott jutni.
Inga: A..hhhh…a
Lendoriar: Artanar! Inga! Üdv ismét néktek!
Artanar: Szerbusz Lendoriar
Inga: Üdv Felség és Izabel királyné.
Izabel: Sziasztok!
Lendoriar: Inga nem kell felségnek szólítanod elég ha Lendoriarnak szólítasz és Izabelt is Izabelnek.
Inga: Rendben Lendoriar.
Artanar és Lendoriar: ”Artanar” ”Lendoriar” Valamit el kell mondanom.
Lendoriar: Ez érdekes volt, de mond csak nyugodtak Artanar.
Artanar: Nem Lendoriar mond csak te.
Lendoriar: Artanar nyugodtan mond előttem a mondanivalódat.
Artanar: Neeem Lendoriar ink…..
Inga: Na, valamelyikkőtök kezdje már el!
Artanar: Legyen, arról van szó, hogy… Elmondtam Ingának azt a titkot tudod, melyikre gondolok, véletlenül kicsúszott a számon és a bizalom végett el kellett mondanom, kérlek, ne haragudj Lendoriar, megígérte Inga, hogy hallgatni fog.
Lendoriar: Eléggé Dezsavű érzés fogott el, mert én is erről akartam beszélni elmondtam Izabelnek ugyanúgy kicsúszott a számon és ugyanúgy ne haragudj, de így már kvittek vagyunk.
Artanar: Fhuu, most megnyugodtam attól tartottam, hogy ezért megutálsz engemet.
Lendoriar: Artanar nem utálnálak meg ezért főleg nem, a legjobb barátom vagy, szinte már olyan vagy nekem mintha a testvérem lennél.
Inga: Na jó elég lesz a csöpögésből dolgunk lenne.
Artanar: Igaz, útközben elmesélek pár dolgot Lendoriar.
Lendoriar: Rendben.
Izabel: Akkor indulás fiúk lányok!
Artanar: Tényleg, Izabel hogy-hogy eljöttél?
Izabel: Segíthetek, tudod milyen jól képeztek ki engemet a Hélidérivi mágikus harcművészetére.
Artanar: Persze hogy tudom, én ajánlottalak be a nagymesternél, akkor mennyünk, Inga vezess minket.
Inga: Gyertek! Ami most következik nem egy teadélután lesz!
Artanar és a többiek elindultak a patkányképűek területe felé, mert feltételezhetően arra található a Vámpírok fészke, mindenki kicsit izgatott az úttól, nem tudhassák, milyen szörnyűségek várhatnak rájuk.
Ki mentek a városból és neki indultak a vadonba, de a többit majd a következő fejezetben olvashatjátok el.
Fejezet vége.

A következő fejezet címe ez lessz:
Tizennegyedik fejezet: Vámpírvadászat 2.rész hamarosan...
rexxar nem elérhet?  
Régi 2012-09-19, 22:53   #16
rexxar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-23
Összes hozzászólás: 17
Alapbeállítás

Íme a következő fejezet:

Tizennegyedik fejezet: Vámpírvadászat 2. rész


Artanar és a többiek beértek a vadon ismeretlenébe, eközben…
Lendoriar: Artanar most már elmondhatod mi volt az, ami még a hibrid vámpír haduraknál is borzasztóbb.
Artanar: Áh, igen, amikor még Olgánál vendégeskedtem és a tanulmányaim felénél jártam aznap éjszaka különös dolog történt, látomásom volt.
Lendoriar: Látomás? Már megint? Ez egyre ijesztőbb kezd lenni.
Artanar: Én is így vagyok vele, de most figyelj!
- A látomásomban egy hang szólt, először ami egy veszélyre figyelmeztetett és arra kért, sőt szinte utasított, hogy cselekedjek minél, előbb mert ha nem akkor sok-sok gonosz dolog fog történni a világban, és azt mondta, hogy mindent megtudok egy bizonyos Hellídiában.
Lendoriar: Hellídia? Sose hallottam róla hol van ez?
Artanar: Én, se de Olga igen, ha minden igaz a Patkányképűek területén van valahol, Olga szerint én vagyok az istennője kiválasztottja és ő szolt nekem az istennő neve Valdaha a vudu mágia ős anyja.
Lendoriar: Kiválasztott? Ez érdekes ez azt is jelenti, hogy veszélyben vagy, jobb is hogy idejöttem, mert ha valami történne veled, akkor nem is tudom, mit tennék.
Artanar: Ne aggódj Lendoriar! Tudok vigyázni magamra, hisz ismersz, igen nekem is furcsa még hogy kiválasztott vagyok ennek az istennőnek a bajnoka.
- De még figyelj, elmesélek egy történeted Hellídiárol és hogy kié volt.
- Réges régen volt egy birodalom, akik csak a gyötrelmet a kínzást mindenki bántását ismerte, mindenkit kegyetlenül kínoztak belőlük lettek később a vérfarkasok és vámpírok egy ősi átok által, amit az Első Vudu Mester Qu La Va Vudu Laki varázsolt rájuk a kegyetlenségük végett, és hogy végre békében élhessen a sok fajta lény, hogy ne keljen félniük többé.
- Ez szép és jó volt, de ez a birodalom se magától lett ilyen kegyetlen, volt egy istenük a neve Hellíd ő volt az, aki szó szerint átnevelte a birodalom legtöbb lakóját kegyetlen gyilkossá.
- Senkinek se kegyelmezett ez a Hellid, aki nem hódolt be azt örök kínra ítélte és miután meghalt az alvilágában még 1 szer feltette ezt az ajánlatát, aki nem fogadta el az örökkén tartó szenvedést kapott ajándékba.
- Sokan át álltak, de voltak, akik nem és örökké tartó szenvedésre lettek ítélve.
- Hellid megtudta, hogy Qu La Va Vudu Laki megátkozta a gyilkoló gépeit és ezért le akart számolni vele, elment a vudu mester falujába, majdnem meg is ölte Qu La Va Vudu Lakit de aztán hírtelen megjelent Valdaha aki felszólította Hellidet hogy hagyja békén Qu La Va Vudu Lakit de ő nem engedett ezért nagy csatát vívott a két istenség amiben Valdaha jött ki győztesen és büntetésül örök száműzetésre ítélte Hellidet a birodalmába Hellídiába, lefagyasztva.
- Azóta is ott lehet lefagyasztva de attól tartok, hogy valakik fel akarják ébreszteni és lenne egy két tippem.
Lendoriar: A patkányképűek és a vámpírok?
Artanar: Telitalálat.
Inga: Akárhogy is lesz fiúk a lényeg először is a vámpír probléma meg kell állítanunk őket vagy különben mindenki viselheti ezt az átkot…
Artanar: Igazad van Inga szerintem…
Inga: Pisszzt… Valami van itt már előbb is halottam, de most már biztos vagyok, valakik vagy valamik figyelnek minket.
Izabel: Akkor egy és ugyanazt érezzük én nekem is olyan érzésem volt mintha követnének.
Lendoriar: Mindenki fegyvereket elő! Formáljunk kört.
Artanar: Igenis!
A csapat kört formálva ment tovább furcsábbnál furcsább zajok kezdek lenni, hírtelen a semmiből előugrott egy gyorsan suhanó valami, ami megpróbálta megtámadni Lendoriart de ő sikeresen hárította…
Lendoriar: Mi a?
Artanar: Vigyázz Lendoriar bal oldalt!
Lendoriar: Arghh Mik ezek? Olyan gyorsak hogy alig tudom kivenni őket.
Inga: Valami manószerűek lehetnek mintha halottam volna ezekről, de nem jókat, ezek kannibálok azt mondogatták.
Hírtelen egyre több támadás érte őket ekkor Artanarnak egy nagyszerű ötlete támadt, egy láthatatlan elektromos pajzsot vont mindenkire, és amikor ismét támadtak ezek a lények kicsit rázós élményben lett részük.
Lendoriar: Ez jó ötlet volt Artanar!
Artanar: Lugíniárió! ”Hírtelen egy Sötét nyílt lőtt Artanar abba a manóba, ami elektrosokkot kapott és rögtök szörnyet is halt.”
Lendoriar: Szép! Megöltél egyet. Azt hiszem, még 3 van.
Inga: Áhh, ”Hírtelen az egyik manó megsebezte Ingát, de szerencsére nem mély a seb, ekkor Inga koncentrált erősen, és amikor ismét támadt a manó pont a kardját a fejébe állította a manónak.”
- Ezt neked! Te rohadék!
Izabel: Artanar vigyázz! Feletted! ”Artanar túlkésőn vette észre már azt hitte vége amikor Lendoriar fejszéjét pont belevágta a manóba.
Artanar: Fhuu… Lendoriar épp hogy megmentettél. Köszönöm.
Lendoriar: Nincs mit.
- Még kettőnek kell lennie.
Hírtelen a földalol, bukkan fel az egyik manó és beleharap Lendoriar lábába.
Lendoriar: Árhhhh……. ”Hírtelen Izabel átszúrja azt a fenevadat”
Izabel: Lendoriar! Szerelmem! Jól vagy?
Lendoriar: Nem igazán Árghhhh.. Nagyon belém harapott ez a dög.
Artanar: Ülj le Lendoriar most ne próbálj így harcolni.
Lendoriar: Legyen… De figyeljetek! Mert még egynek kell lennie.
Artanar ekkor egy célkereső mágiával rátalál az utolsó manóra és sikeresen tűz mágiával porrá égeti.
Artanar: Végük! Lendoriar mutasd a sebet.
Lendoriar: Itt.
Inga: Hát ez elég csúnya.
Artanar: Te Láká Vildió Akli Gyó Zihó! ”Hírtelen Lendoriar sebhelyén egy érdekes kék fény jött létre, ami csodák csodájára kezdte begyógyítani ezt az alapból is durva sebhelyet a végén be is gyógyult, aminek láttára, mint Lendoriar és Izabel is megdöbbent.”
Lendoriar: Ez mi? Hogy csináltad ezt?
Artanar: Ez a Vudu mágiája Lendoriar a gyógyító mágiája, nagyon jó hogy meg tudtam tanulni.
Izabell: Ez csodálatos, ezzel sok sebesült vagy beteg lényt meg lehet gyógyítani.
Lendoriar: Ez döbbenetes egy varázslat csak csodálni tudom, már nem is érzek semmi fájdalmat, teljesen begyógyultam.
Inga: A nagymamám értette a dolgát.
Artanar: Ezt csak helyeselni tudom, na de szerintem mennyünk tovább.
Tovább vonultak a vadonba pár óra múlva megpillantottak egy furcsa romos falut, amit Inga azonnal azonosítani tudott.
Inga: Ez…
Artanar: Nyugi Inga ne gondolj, a rossz emlékekre csak magadat kínzod ezzel.
Inga: Tudom de…
Lendoriar: Milyen emlékekre?
Inga: Kérlek Artanar mond el nekik én nekem nincs, hozzá erőm ne haragudj.
Artanar: Megértem, rendben, elmenjünk odébb, hogy ne haljad?
Inga: Nem, nem kell, nyugodtan mond itt.
Artanar: Rendben, akkor figyeljetek.
- Itt született Inga ebben a faluban, amit a vámpírok és a patkányképűek pusztítottak el, sajnos az apja itt lelte halálát, bátran védelmezte a családját, de sajnos megölték, az anyukája meg lehet vámpírrá változott, de az is lehet, hogy megölték őt is.
Izabel: Ez borzasztó, sajnálom.
Lendoriar: Én is, kár is volt kérdeznem ne haragudj.
Inga: Semmi baj rég volt, sajnos ez van.
Artanar: Keressünk pár nyomot, hogy merre induljunk tovább szerintem.
Lendoriar: Remek ötlet.
Keresgéltek és keresgéltek romos épületekben, kövek alatt, mindenhol de nem találtak semmit, amikor már feladták volna a keresést hírtelen Inga talált egy érdekes jelet, ami neki felettébb ismerős volt.
Inga: Ide! Találtam valamit, ami eléggé ismerősnek tűnik nekem mintha láttam volna valahol ezt a jelképet valahol.
Artanar: Próbálj nyugalmi állapotba kerülni, általában akkor minden régi emlék előjön.
Inga nyugalmi állapotba próbált kerülni körülbelül fél óra alatt sikerült is neki.
Inga: Igen, tudom már honnan ismerős ez a jelkép, de ha ez a jelkép a vámpíroké és biztos az övüké, akkor azt jelenti… na neee… Edward herceg ezért megöllek.
Lendoriar: Edward herceg? Ő ki?
Inga: Ő egy herceg volt a Feldorasi birodalomban hajdanán, volt egy kastélya nem messze a falutól, gyakran ellátogatott a falunkba ügyeket intézni, de azt sose gondoltam volna róla, hogy pont ő egy vámpír lett volna, de így minden világos hogy tudtak ilyen hírtelen támadni kijátszva a Ferdorasi védelmet.
- A hercegnek nagy befolyása volt, biztos a helyőrséget ő küldette el máshová.
- Amikor elmentek a katonák utána már nyugodtan portyázhattak a vámpírok így könnyen támadhattak, az az aljadék…..
Artanar: Ne aggódj Inga, ha ő a vámpírok egyik embere, akkor úgy is meg fogjuk találni és végzünk vele.
Inga: Igen, úgy lesz, tudom hol a kastély a támadás után amikor keresték a tetteseket csak pár kezdő vámpírt tudtak megölni de a kastélyba nem nézték meg mivel ki gondolná pont Edward hercegről hogy ő rejtegetné a vámpírokat és ami a még furább hogy ő is vámpír lenne, mivel járkált nappal is.
Artanar: Megtehette a patkányképűek biztosan akkor is űzték a vámpír fényvédő mágiájukat.
Inga: Az már biztos, csak akkor még nem tudtuk, hogy összejátszanak egymással.
- Gyerünk, elvezetlek benneteket a kastélyhoz.
Lendoriar: Rendben mennyünk!
Tovább indultak a kastély felé, mentek és mentek, amikor hírtelen…
Inga: Mi volt ez?
Artanar: Nem tudom, de van egy olyan érzésem hogy fegyvereket elő.
Lendoriar: Fegyvereket elő! Köralakzat!
Hetyetyetytytyt…..
Grrrszzz…..
Hírtelen valakik mágikus támadásokat küldtek rájuk Artanar már látta, hogy ezek a patkányképűek.
Artanar: Patkányképűek! Támadjatok!
Nem volt túl könnyű támadni őket, mert sokan voltak, de leleményességük ismét bizonyított, Artanar sötét mágiával válaszolt nekik Izabell a harcművészetét bevetve támadta meg a fákon lévőket, Lendoriar ügyességével neki iramodott egy tucatnyinak, Inga pedig vérfarkassá változott és gyors vadászatba kezdett és a mai menü nem volt más, mint Patkányképű ragu.
Izabell: Árrrr… ”Hírtelen három Patkányképűt is levágott egyszerre Izabell egy erős mágikus kardcsapással.”
Lendoriar: Ezt neked! ”Lendoriar mielőtt ezt mondta volna egy jó öklöst adott az egyik Patkányképű pofájába.”
Artanar: Talált! ”Mielőtt ezt mondta volna egy Sötét nyíllal pont szíven lőtte a patkányképűt, de a nyíl nem ált meg, a mögötte lévő másikba is beleszállt és meg is ölte.”
Inga: Grrrrrrrrrr……… ”Inga sorozatszámra tép tele a patkányképűek végtagjait hatalmas vérfarkas mancsával és karmaival elég sokat elintézett vele.”
Lendoriar: Telibe! ”Épp fejbe találta a fejszéjével Lendoriar a patkányképűt és utána még 10 et legalább hasba, vállba, szíven és még egyéb helyen ahol nagyon fáj.”
Artanar: Izabell mögötted!
Izabell: Köszi Artanar! ”Izabell gyorsan egy forgó rúgást adott a patkányképűbe, ami megakarta ölni.”
Lendoriar: Ez volt az utolsó.

Artanar: Eléggé nehézkes csata volt, de győztesen kerültünk ki belölle.
Inga: I…gee…n.
- Bocsi most már jobb igen győztünk jól harcoltatok!
- Látjátok? A kastély messziről már látszódik, ahogy nézem, vámpírok lehetnek ott, mert máskülönben a patkányképűek nem lennének itt, szerintem táborozzunk le én személy szerint elfáradtam a csata végett.
Lendoriar: Igazad van Inga, Artanar mágiáddal tudsz sátrat is építeni?
Artanar: Van egy mágia, amivel ide tudom hozni a sátrakat, felállítva.
- Delinátó! Sátoránó! Filió! ”Hírtelen 4 egyszemélyes sátor jelent meg a semmiből letéve megcisnálva.”
Lendoriar: Néha csodálkozok igazán, hol tanulod ezeket a mágiákat, a régi bolygón se halottam ilyenekről.
Artanar: Igen Lendoriar, mert ez itteni mágia.
Lendoriar: Így már világos.
Inga: Mennyetek aludni! Én majd őrködöm a vérfarkas létnek is megvannak az előnyei, nem muszáj aludnom.
Artanar: Ha ennyire vállalkozol rá, de ha bármi gond van azonnal ébressz fel minket!
Inga: Rendben jóéjszakát nektek.
A csapattagok a sátraikba vonultak és próbálták kipihenni a mai veszedelmeket, Inga pedig őrködik egész reggelig, de a többit majd a következő fejezetben.
Fejezet vége.

Tizenötödik Fejezet: Vámpírvadászat 3. rész Hamarosan....
rexxar nem elérhet?  
Régi 2012-09-21, 21:59   #17
rexxar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-23
Összes hozzászólás: 17
Alapbeállítás

Íme a következő fejezet remélem jó lett .

Tizenötödik Fejezet: Vámpírvadászat 3. rész

Éjszaka volt, mindenki békésen aludt kivéve persze Ingát, aki éberen őrködött, ment, ment az idő bármennyire is furcsa egyre álmosabb kezdett lenni, de nem alvás hiány végett, hanem egy láthatatlan altató mágikus por hatására, ami színtelen szagtalan volt.
A semmiből előbukkan egy furcsa hölgyemény egy embernek kinéző hölgy…
Inga: Mi?...Ez?... Mi történik velem?...Ki vagy te?... ”Inga nem bírta tovább és elaludt a mágia hatására”
Ismeretlen hölgy: Ne aggódj most már minden rendben lesz, én majd gondoskodok róla. ”Az Ismeretlen hölgy el akarta vinni Ingát, de balszerencsére a jó öreg Artanar mindig óvatos volt és feltűnt neki hogy valami nincs rendben.
Artanar: Állj! Nem viszed őt el innen!
Ismeretlen hölgy: Áh, biztosan te vagy Artanar jobb lenne, ha a saját dolgoddal törődnél.
Artanar: Épp azzal törődök, és most tedd le Ingát vagy megismerheted a nekromanciát vámpír! ”Artanar amióta ismeri a nekromanciát azóta meg tudja állapítani ki vámpír és ki nem az.”
Ismeretlen hölgy: Sötét mágia? Csak blöffölsz, és honnan veszed, hogy én vámpír vagyok?
Artanar: Megérzés, ha akarod, kipróbálhatjuk, hogy ki is blöfföl, rendben? ”Ekkor Artanar elővette varázskardját és az Ismeretlen hölgy elején kételkedett, de utána megérezte a sötét mágiaégető elő bűzét.”
Ismeretlen hölgy: Hát legyen… Most te győztél itt van a lány, még találkozunk Artanar és akkor megbánod azt is, hogy a világra jöttél.
Artanar: Már alig várom. ”Az Ismeretlen hölgy elmenekült Artanar pedig bevitte Ingát a sátrába és ő folytatta tovább az őrködést, de nem csak ő volt fent egyedül.”
Izabel: Látom Artanar az éberséged mindig a régi.
Artanar: Én meg látom, hogy te is észlelted a veszélyt akkor tudhatod mi történt.
Izabel: Igen láttam, nem jöttem ki, tudtam, hogy te megoldod a helyzetet.
- Szerinted ki lehetett ez a hölgy?
Artanar: Nem tudom Izabel, de van egy sejtésem, de amíg nem bizonyosodok, meg róla addig nem célozgatok rá.
Izabel: Inga elveszett anyukája?
Artanar: Gondolatolvasó vagy, igen félek, hogy ő volt az és szerintem a gyermekét is a vámpírok oldalára akarja állítani.
Izabel: Szóljunk Ingának?
Artanar: Ne! Elég gondja van-e nélkül is.
Izabel: Mit mondasz neki, amikor felkel? Ki támadta meg?
Artanar: Az igazat, egy vámpír hölgy elég ennyi.
Izabel: Helyes! Szerintem én visszamegyek aludni, bírni fogod egyedül?
Artanar: Igen menny csak.
Izabel: Rendben, további jó éjszakát!
Artanar: Neked is.
” Izabel visszatért a sátrába Artanar pedig ott maradt őrködni az éjszaka ezután nyugis volt, semmi mocorgás se veszélyesnek tűnhető dolog nem történt, és amikor reggel lett Inga is felkelt.”
Inga: Artanar!
Artanar: Igen Inga?
Inga: Mi történt éjszaka? Mi? Valamiért elálmosodtam és egy nő is ott volt, halottam a hangját.
Artanar: Ne aggódj, én megállítottam azt a nőt, el akart téged rabolni még nem tudom mi okból sajnos, az elalvásod meg egy mágikus por végett volt, színtelen szagtalan, de aki sokat gyakorolta a mágiát az megérzi a jelenlétét.
Inga: Ez különös, szóval a megmenekülésemet a te stréberkedésednek köszönhetem?
Artanar: Ahogy mondod.
Inga: Akkor csak egyet mondhatok, köszönöm, hogy megmentettél, nem tudom mit csinált volna velem ez az idegen, ha te nem vagy. ” Hírtelen Inga egy puszit adott Artanar arcára a hála jeléül és ismételten megköszönte, Artanar a puszira eléggé megdöbbent, de örült is neki meg egy kicsit zavarodottan válaszolt.”
Artanar: Szi..i.ivesen bármikor számíthatsz rám.
Inga: Helyes, szerintem keltsük fel Lendoriart és induljunk tovább, nem tudom, hogy tud valaki eddig aludni.
Artanar: Na, igen Lendoriar mindig is hétalvó volt.
Inga: Felébresztem és utána indulhatunk tovább.
Artanar: Rendben itt várlak,
”Inga bement Lendoriar sátrába felébreszteni, hogy tovább tudjanak indulni, közben Izabel beszélget Artanarral.”
Izabel: Na hogy reagált Inga a tegnapi támadásra? Láttam ámmm hogy puszit is kaptál.
Artanar: Egész jól őő igen kedves volt tőle, és hogy őszinte legyek jól is esett, rég nem volt már senki, akihez ennyire kötődnék, nem tudom miért, de fontos lett nekem.
Izabel: Óóó szerelmes lettél? Ez új, úgy néz ki hogy a könyvmagolás korszakodnak vége, remek! Mikor vallod be neki?
Artanar: Az igaz sokat olvastam ezeket a… Mi? Mit? Hogy?
Izabel: Látom rajtad Artanar, szerintem mond el neki az érzéseidet, ahogy láttam neki is tetszel, ez a lány nem olyan típusnak tűnik, mint aki mindenkinek osztja a puszikat.
Artanar: Mi? Biztos vagy benne?
Izabel: Ebben eléggé biztos vagyok.
”Eközben Lendoriar sátrában ő és Inga beszélgetnek”
Inga: Lendoriar! Ébredj indulnunk, kell.
Lendoriar: Áhhhh… Ne haragudj az alvás mindig az erősségem volt, minden rendben volt az éjjel?
Inga: Igen azon kívül, hogy majdnem elraboltak engem, de szerencsére Artanar megmentett.
Lendoriar: Mi? El akartak téged rabolni? Hogy nem vettem észre… Le kell szoknom erről a mély alvásrol, és ki akart téged elrabolni?
Inga: Valamilyen vámpír nő nem tudom ki volt, te Lendoriar kérdezhetek valami magánjellegűt?
Lendoriar: Igen tessék, mond, egy ismeretlen vámpír nő? Érdekes.
Inga: Artanar hogy viszonyul szerinted hozzám? Beszélt rólam neked?
Lendoriar: Szerintem kedvel téged éreztem a szavaiban, hogy nincs veled baja, sőt szerintem még jobban kedvel, mint gondolnád, de miért érdekel ez téged?
Inga: Őőő… Csak érdekelt.
Lendoriar: Várjunk csak, már értem, szerelmes vagy belé? Engem nem tudsz átverni, meglátom az emberek szavaiban az érzéseiket.
Inga: Akkor már nem tagadom, tényleg eléggé meleg érzéseket érzek iránta, senki iránt nem éreztem még így, még puszit is adtam neki annyira örültem, hogy törődött velem, pedig nem szokásom a puszi adás.
Lendoriar: Szerintem mond el neki is hogyan érzel iránta.
Inga: Honnan tudhatnám, hogy ő is így érez irántam? Jó tudom, hogy megérzed az érzéseket, de ha véletlen tévedsz?
Lendoriar: Akkor egy másik tanács, ha ennyire aggódsz, várd meg amíg Artanar lép, el fog úgy is jönni az az idő.
Inga: Remélem, nagyon remélem, na de induljunk, tovább gyere!
”Lendoriar és Inga kijöttek a sátorból, és tovább indultak a sátrakat is hátrahagyták, eközben Lendoriar és Izabel beszélgetni kezdett.”
Izabel: Lendoriar, mondok valamit, de nem fogod elhinni.
Lendoriar: Én is hasonlót akartam közölni, de mond te előbb.
Izabel: Kapaszkodj meg, a mi kis Artanar barátunk szerelmes lett!
Lendoriar: Ez nem új nekem szívem, már tudok róla láttam, rajta de engem is meglepett, na de most én, Inga is szerelmes Artanarba a sátorban kérdezte tőlem, hogy Artanar mit gondol, róla milyennek tartja, én meg ugyebár belelátok az emberek érzéseibe és azonnal lebukott.
Izabel: Az remek hír de sejtettem a puszi után én is, Artanar pont ebben nem biztos hogy hogyan érez iránta Inga.
Lendoriar: Inga is úgyszintén, de nem aggódok, eljön az idő, amikor megtalálják egymásban a szerelmet.
Izabel: Igen igazad van, a sors majd elintézi úgy is.
- Nézz rájuk, Artanart sose láttam ennyire boldognak pedig nem szokott komor lenni sose.
Lendoriar: Igen, örülök neki, hogy végre valaki ennyire boldoggá teszi, ugyanúgy Ingára is ráfért már amilyen a múltja szegénykének.
Izabel: Igen, a végén minden jóra fordul, na de mennyünk utánuk a végén annyira elbeszélgetnek egymással, hogy elfelejtik, hogy mi is itt vagyunk.
Lendoriar: Igazad van, húzzunk bele.
” Tovább mentek Edward herceg kastélya felé, óvatosan lassan közeledtek, mert biztosak benne hogy őrzik azt az épületet.
Érdekes módon semmiféle támadás nem volt, még ami gyanúra utalhat.”
Artanar: Érdekes, semmi támadás? Se motoszkálás? Ez nekem gyanús eléggé gyanús.
Inga: Igen az, de el kell kapnunk Edwardot ő biztos, tud mesélni nekünk a vámpírok vezetőjéről.
- Állj! Halkan, a kastélyt, ahogy nézem, őrzik, valami nem is tudom micsodák eléggé undorító kis valamik.
Artanar: Ismerősek kicsit a nálunk mitológiában szereplő ördögfiókákra tudnám hasonlítani ezeket, azok is ilyen kicsik pici tülkük van, és vérvörös színben pompáznak, a dagadó hasukról meg nem is beszélve, de a fegyvereik eléggé gyatrák valami konyhakésnek nézem őket, lehet valahonnan lopták őket.
Lendoriar: Akármik is az biztos nem teával és sütivel fognak minket fogadni.
Inga: Ebben egyetértünk, de próbáljunk legalább egyet elejteni, ha nem tartózkodna itt Edward, akkor kiszedhessük, belőle hol is tartózkodik.
Artanar: Jó ötlet, ahogy nézem nyolcan vannak, 2 en a toronyban 3 a jobb 3 a balszárnynál kinek melyik kell?
Inga: Én vállalom a toronyban lévőket.
Lendoriar: Én meg Izabell a balszárnyhoz megyünk.
Artanar: Akkor enyém a jobb szárny, aki tud, próbáljon egyet elejteni, nem is inkább én, nekem van elfogó mágiám is hozzá.
Lendoriar: Rendben
Inga: Na, induljunk! Legyetek résen, mert nem biztos, hogy csak ezek vannak itt.
Artanar: Pontosan, na, indulás!
”A csapat elkezdte megtámadni a furcsa lényeket, amik ugyanúgy támadással reagáltak ez nem volt meglepő, Inga a toronyba lévő kettőt lenyilazta az Íjával, Lendoriar és Izabel neki rontott a balszárnynak és le is vágták mind a hármat, Artanar pedig a jobb szárnyon lévők közül az egyiket bezárta egy mágikus börtönbe, amire a másik kettő megtámadta, egy kicsit megsebezte az egyik őt, de utána Tisztító Tűzzel elégette a szörnyetegeket.
Inga: Mind megvan! Látom Artanar sikerült befogni egyet.
Lendoriar: Mi addig bemegyünk, a kastélyba körülnézni hátha találunk valamit.
Artanar: Rendben, addig mi várunk, és ha nincs meg Edward, akkor megpróbáljuk kikérdezni ezt a szörnyeteget.
” Lendoriar és Izabel bementek a kastélyba, de teljesen üresen találták senkise volt benne”
Lendoriar: Visszajöttünk! Senki sincs bent, biztos számítottak már ránk és ezeket a dögöket hagyták hátra annak reményében, hogy megölnek minket.
Inga: Akkor jöhet a vallatás, Artanar tied a megtiszteltetés.
Artanar: Rendben, úgy is a sötét mágiákat nem teszteltem még annyira le, főleg ezt a jó kínzó mágiát. ” Erre az ördögfióka kicsit megrémült és ezt mondta”
Ördögfióka: Neee… neee elmondani minden csak ne kínozni sötét mágia, kérem nee.
Artanar: Hallgatlak.
Ördögfióka: A mester parancsolni, hogy mi maradni itt, megölni titeket ez lenni parancs.
Artanar: Mester alatt kit értesz? Talán Edwardot?
Ördögfióka: Neeeem... Edward csak csali lenni, ő lenni kulcsfigura tervhez ne haragudni, de nem tudni a mester nevét.
Artanar: Hogy nézett ki ez a mester?
Ördögfióka: Neem,,, nem mondani többet megölni engem, ha árulkodni.
Artanar: Inga odaadnád a kardomat? Azzal, sokkal jobb a kínzóátkot használni.
Ördögfióka: Neee… na, jó bevallani egy furcsa csuklyás alak lenni arcát nem igazán látni, de valami vámpír féle lenni, de még se lenni az, mert hatalmas karmai lenni.
Artanar: Edward most jelenleg hol tartózkodik?
Ördögfióka: Mester elvinni észak-kelet Hellídia felé.
Artanar: Hellídia megint ez, mit akar ott?
Ördögfióka: Egy sze…Áhhhh ”Hírtelen a semmiből egy nyíl fúródik egyenesen az ördögfióka szívébe, ami hatására elpusztul a lény”
Artanar: Vigyázzatok! Valaki itt van! Legyetek résen!
Inga: Ne aggódj elmenekült, ez egy végre hajtó volt, biztos nem akarták, hogy a kedves halott fióka mindent kikotyogjon nekünk.
Artanar: A legfontosabbat megtudtuk, hogy Hellídia az úti cél.
Inga: Igen irány Hellídia.
”Hőseink elindultak Észak-kelet irányba, ahogyan egyre beljebb érkeztek annál nyugttalanabban érezték magukat, a dzsungel helyét lassan átvette a halál és pusztulás, egyre jobban kihalóban volt minden ez is bizonyítsa, hogy Hellídia felé közelednek, de a többit a következő fejezetben megtudhassátok.”

Fejezet Vége.

Tizenhatodik fejezet: Hellídia Hamarosan...
rexxar nem elérhet?  
Régi 2012-09-23, 23:00   #18
rexxar
Junior Member
 
Csatlakozott: 11-10-23
Összes hozzászólás: 17
Alapbeállítás

Íme a következő fejezet

Tizenhatodik fejezet: Hellídia

”Mentek csak mentek egyre beljebb a kopár halál völgyébe, amikor hírtelen a semmiből csontvázak támadták meg őket, még hozzá emberi csontvázak páncélban, ami meglehetősen hasonlított a Feldorasi katonákéhoz, ebből csak egy dologra következtethettek és főleg Inga.”
Lendoriar: Fegyverbe! Megtámadtak minket!
Artanar: Mi a?
Inga: Feldorasi páncél van rajtuk! Ez egy dolgot jelenthet!
Artanar: Amikor történt az a tragikus esemény mindenkit átvertek, azok nem Feldorasi katonák voltak vagy is azoknak titulálták magukat.
Inga: Ezért állították azt, hogy senkit se találtak, mert ők maguk is az ellenség küldöttei voltak…
Lendoriar: Ezt később is megvitathassátok! Most védekezzetek 1 perc se és ideérnek!
” Artanar sötét mágiával átvette az uralmat az egyik csontvázon és neki támadtatta a többinek, amik azt se tudták mi folyik itt, Lendoriar baltáját nekihajította az egyik csontváznak és varázs visszahívással ide hívta magához fegyverét.
Inga átváltozott vérfarkassá és neki iramodott a csontvázaknak, amik próbálták megsebezni, de nem sok sikerrel, csak úgy hullottak a darabjaik szerte széjjel.
Izabell szép kecses kard mozdulatokkal darabolta a csontvázakat csak úgy hullottak a darabjaik fejek, kezek, lábak.
Csatáztak csatáznak nyerésre álltak, de hírtelen a távolból ismételten csontvázak jöttek elő éledtek fel, kiderült, hogy nekromanták vannak, a közelben azok élesztik fel a halottakat.”
Izabell: Egyre többen és többen jönnek! Nem bírjuk sokáig így!
Lendoriar: Igen félek, hogy itt fog véget érni a küldetésünk.
Inga: Nem! Tartsatok, ki legyőzzük őket!
”Keményebbnél keményebben harcoltak az élőhalottakkal, de hiába, egyre csak jöttek vissza hőseink pedig fáradtak már, ekkor az egyik nekromanta megszólalt”
Nekromanta: Adjátok fel! Semmi esélyetek, adjátok át Ingát, a nagymesternek szüksége van rá! Ha nem adjátok, át mind meghaltok!
Artanar: Nem soha!
Inga: Artanar nyugi, legyen…
Artanar: Mi? Nem mehetsz velük!
Inga: De Artanar most ők győztek. Ha veletek megyek, akkor őket engedjétek el! Garantáljátok az életben maradásukat?
Nekromanta: Igen más választásod úgy sincsen, ha nem jössz, meghalnak, ha jössz, akkor életben maradhatnak.
Inga: Rendben, mennyünk…
Artanar: Ne…
Inga: Ne aggódj értem Artanar tudok vigyázni magamra.
” Inga átsétált a nekromantákhoz akik megkötözték hogy ne próbálkozhasson, ekkor a Nekromanta így szól”
Nekromanta: Jól van, értesz te a szép szóból, öljétek meg őket!
Inga: Mi? Nee! A szavadat adtad!
Nekromanta: és te hiszel egy nekromanta szavában? Szánalmas, vezessétek el!
Inga: neeee Artanar! ”Ingát a nekromanták el teleportálták és ők is mentek vele.”
Artanar: Ne aggódj Inga megmentünk! Ezért megfizetsz te nekromanta és a csürhéd!
Lendoriar: Fegyverbe!
” A kilátások eléggé csekélyek voltak, harcoltak és harcoltak, épp amikor már a halál küszöbén jártak hírtelen segítség jött elő a semmiből.”
Gothar: Ne aggódjatok, barátaim itt vagyok!
Kelwynar: és én is!
Auros: Plusz én is, hehehe!
Lendoriar: Gothar pont jókor érkeztetek! Nagyon örülök nektek.
Gothar: Tudtam, hogy valamiben sántikáltok ezért követtűnk benneteket, és épp jókor érkeztünk, ahogy látom.
Lendoriar: Így igaz!
Nekromanta: Megölni őket!
”Harcoltak harcoltak! Az erősítésnek hála a csontváz sereg és a Nekromanták már nem voltak legyőzhetetlen esélyekkel felszerelkezve, a hőseink szépen aprították az agyatlan szörnyeket, Artanar pedig a nekromantákat hogy ne tudjanak több ocsmányságot feléleszteni.”
Artanar: Most te jössz Nekromanta!
Nekromanta: Kérlek, jó uram hagyd meg az életem! Csak a mester parancsait követtem! Kérleeekk…
Lendoriar: Hova vitték Ingát?
Nekromanta: Megmondom! Csak ne bántsatok!
Artanar: Beszélj!
Nekromanta: Hellídiába vitték.
Artanar: Mit akarnak Ingával?
Nekromanta:…
Artanar: Beszélj! Vagy megkóstolhatod a kínzás sötét mágiáját!
Nekromanta: Bocsánat – bocsánat… Egy szertartáshoz akarják felhasználni ő a kiválasztott gyermek.
Artanar: Mi? Mondj többet!
Nekromanta: A nagymester fel akarja éleszteni istenünket Hellídet a gyermek áldozata hozza el nekünk az új világ hajnalát.
Artanar: Mit mondtál? Feláldozzák?
Nekromanta: Igen…
Artanar: Hányan vannak Hellídiában?
Nekromanta: Hát Árh… Neeeee mester neee…
Ismeretlen Hang: Elárultál Nekromanta! Most ezért meghalsz!
Nekromanta: Neeee!! Áááááááá! ”A Nekromanta hírtelen összeesett és mindenki kicsit megtorpant ennek az ismeretlen hangnak hallatán.”
Ismeretlen Hang: Artanar… Nem fogsz megállítani! Miután visszahoztak véget vetek a szánalmas életednek kiválasztott…
Artanar: Hellidhez van szerencsém? Alig várom, ha Ingának valami baja esik…
Hellid: Áhhh a kis szerelmes hős, ne aggódj csak meg fog halni és örök kínokra kárhoztatom az alvilágomban hahahahaha!
Artanar: Nem, ha én, megállítalak!
Hellid: Próbálkozhatsz! De Hellídiába nem jutsz el élve! Sok ösvényen kell ahhoz átkelned, hogy oda eljussál, és az időd csak fogy hahahahaha…
- Pazarolnám rád még az időmet, de sajnos mennem kell… Jaj de kár hahahah! Még találkozunk…
Artanar: Abban biztos vagyok.
Lendoriar: Artanar ne aggódj, itt vagyunk mi is és segítünk, kiszabadítsuk Ingát.
Gothar: Igen Artanar amíg engem látsz, ne félj, és ti se nekem ti már olyanok vagytok, mintha a testvéreim lennétek, sok csatát megjártunk és megnyertünk pedig volt olyan is, amit ép, hogy nyertünk.
Artanar: Köszönöm barátaim, öhm testvéreim, csak féltem Ingát nem is tudom, mit csinálnék, ha elveszíteném.
Izabell: Ne aggódj Artanar megtaláljuk, megmentsük a szerelmed.
Kelwynar: Ne haragudjatok, de indulnunk kellene, minél előbb odaérni, hogy megmenthessük a hölgyet.
Auros: Igen- igen.
Lendoriar: Igazad van Kelwynar induljunk! De merre tovább?
Artanar: Majd ez a csontváz báb vezetni fog minket, figyelj rám csontváz! Vezess a mesteredhez!
Csontváz: Igeeennn…
” Hőseink elindultak az ismeretlenbe, mentek és mentek közben Gothar…”
Gothar: Elég szomorú.
Lendoriar: Mi Gothar?
Gothar: Belegondolni, hogy ezek az emberek Feldorasi hazát védő katonák voltak, szegények haláluk után se pihenhettek. Én meg bedőltem a hamis katonáknak hogy lehettem ilyen ostoba, ha jobban figyelek, akkor a falu megmenekül…
Lendoriar: Gothar ne okold magadat, nem tudhattad, hogy azok nem a te katonáid, direkt az volt a céljuk hogy elhiggyed, hogy a te katonád ők.
Gothar: Tudom, de akkor is.
Lendoriar: Nyugi most koncentráljunk Ingára.
Gothar: Apropó ki ez az Inga? Meg ami még apropóbb Artanarnak mi köze hozzá?
Lendoriar: Ez hosszú történet, de annyit elmondok, hogy Artanar küldetésén találkozott ezzel a lánnyal, aki vérfarkas, és összebarátkoztak aztán még közelebb kerültek egymáshoz, vagy is Artanar beleszeretett és Inga is Artanarba, úgy néz ki Inga a kulcs Hellid felélesztéséhez.
Gothar: Értem Artanar és a nők? Ez új én inkább könyvmolynak néztem, de mindig érnek meglepetések, Hellid? Már megint Hellid? Régen is volt dolgunk a hívőivel.
Lendoriar: Hát igen én is így voltam vele, szóval régen is próbálkozott?
Gothar: Igen keresett valamit folyton a hívőivel, de mi mindig kikergettük a híveit az országból, de úgy néz ki kiderült, hogy mit keresett… Bocsi hogy kit…
Lendoriar: Sajnos, de megtaláljuk Ingát és megmentsük Artanar a kiválasztottja a vudu istennőnek benne van a remény.
Gothar: Artanar? Kiválasztott? Sok mindenről lemaradtam, ahogy elnézem.
Lendoriar: Ahogy mondtam hosszú elmesélni, majd ha megmentettük a világot utána elmesélem.
Gothar: Rendben.

”Neki indultak amerre a csontváz vezette őket mentek és mentek messzi – messzi úton, aztán elértek egy furcsa mérgező tóhoz ahol megálltak tábort ütni, és Artanar így szolt.”
Artanar: Idetáborozzunk le szerintem, nincs közelében a mérgező tónak és stratégiailag is biztonságosabbnak tartom, majd leteszek mágikus csapdákat és körbefonom a tábort mágia beriasztóval, ha valaki rajtunk kívül át lépi arra beriaszt és fel tudunk kelni a hangra.
Lendoriar: Rendben Artanar tedd, amit jónak látsz.
Auros: Nekem nem tetszetős ez a tavacska, valami van benne, ami mozog…
Kelwynar: Nyugalom barátom, akármi is van a tóban, ha ide is jön Artanar csapdái jelezni fogják.
Auros: Remélem, nagyon remélem.
Artanar: Ne aggódj Auros a csontváz bábomat is beállítom őrködni, ha nem is riasztana, be valamiért a csontváz meg fog védeni minket éberen, figyel, ha nem bír, az ellenféllel azonnal beriaszt nekem és én nektek.
Auros: Oké Zsoké! Kicsit nyugodtabb lettem.
Izabell: Valószínűleg ez az első ösvény a többi közül amiről Hellid beszélt.
Artanar: Valószínűleg de átvészeljük, átkelünk a mérgező tavon.
Lendoriar: Ideje lepihenni lények, reggel találkozunk jó éjszakát.
Artanar: Jó éjt!
Auros: Jó Éjcakát!
Izabel Jó Éjt!
Gothar: Szép álmokat!
Kelwynar: Álmodjatok szépeket.
”A hőseink lepihentek kiheverni a sok borzadalmat, amivel ma szembenéztek, és hogy holnap üdén frissen indulhassanak neki a mérgező tó rejtélyes vizeinek, de a többit majd a következő fejezetben.”
Fejezet vége.

Következő fejezet címe: Tizenhetedik Fejezet:A Mérgező Tó Hamarosan...
rexxar nem elérhet?  
 

Téma eszközök
Megjelenítési módok

Hozzászólás szabályai
You may not post new threads
You may not post replies
You may not post attachments
You may not edit your posts

BB code is bekapcsolva
Pofik bekapcsolva
Az [IMG] kód bekapcsolva
A HTML kód kikapcsolva

Fórum ugrás


A pontos id? 19:09 , a GMT +1 id?zóna szerint.


Powered by vBulletin® Version 3.8.4
Copyright © 2000 - 2017, Jelsoft Enterprises Ltd.
Fordítás© vBulletin.hu
Copyright ©2011 by 'Playa Games GmbH'