Bloodmoon - Supportforum

Vissza   Bloodmoon - Supportforum > Board Archives > Archive Community Area

 
 
Téma eszközök Megjelenítési módok
Régi 2011-10-27, 15:25   #1
Gabineszku
Member
 
Gabineszku logója
 
Csatlakozott: 11-10-24
Összes hozzászólás: 31
Alapbeállítás A magányos alkotó novellái

Szép az élet!


A történet, a nevek, és a helyszín teljes mértékben a szerző szüleménye, ha a valóságban megtörtént hasonló dolog, az kizárólag a véletlen egybeesése.


- Szükséged van még valamire apa? – Kérdezte Thomas már korosodó édesapját Jack-et, aki úgy ült a televízió előtt, mint aki el sem akarna onnan mozdulni. Mint egy veterán katona a fronton, aki felállította lesállását, előkészítette fegyverzetét, több hónapra elegendő élelmét, és várta a szövetségesek megérkezését. A 76. életévét taposó Jack szerette a focit. Kedvenc csapatának meccseit semmi pénzért, vagy csodát tévő orvosságért sem hagyta volna ki, legyen az hajhullás elleni szérum, avagy fiatalító szer. Gyermekkora óta szurkolt a klubnak, sok féle kegytárgyat beszerzett tőlük az idők folyamán, s volt, hogy ajándékként is kedveskedtek neki hasonlóval. A családban mindenki tudta, hogy az öreg csak annak tudott örülni, másnak nem. Ezért sosem próbálkoztak más, esetleg hasznosabb ajándékokkal elcsábítani Jack-et, egyedül felesége Julian-től fogadott el ilyesféle kedvességeket, hiszen a meccseknél kedvesét szerette jobban, de ő sajnálatos módon évekkel ezelőtt elhagyta őt, és a családot.
Kedves asszony volt, optimista, mindig mosolygós. Kiegészítették egymást a „morgós, vén medvével”, jobban mondva Jack-el, de Julian mindig így hívta a magának való, idős urát.
Sokáig gyászolta őt a férfi, napokig szótlan volt, és csak hitvesi ágyukon üldögélve ölelgette magához megboldogult feleségének pongyoláját, és csak annyit kérdezett az úrtól.:
- Miért nem engem?!
Azt hitték sokan akkor, hogy Jack belehall a gyászba, és követni fogja kedvesét, de végül 4 nap elteltével odaballagott a tv elé, és csapatának gálája, és hatalmas győzelme riválisa felett jobb kedvre derítette az öreget. Mintha tudták volna, mit jelent az aznapi győzelem. Mintha minden gól feleségének az emlékéért született volna, és a játékosok neki ajánlották volna sikerüket. Egyik szeme sírt, a másik nevetett. két szerelme volt ebben a cudar világban…és az egyik távozott az életéből. Így a megmaradt egyetlen élvezetére támaszkodva próbálta átvészelni a sötét időt, mely ugyancsak mindenkit megviselt a családban.
- Nem kérek semmit Thomas, most hagyj meccset nézni! – Válaszolt az öreg kimérten, és szigorúan, mire fia szomorúan lehajtotta fejét, és távozott édesapja kis házából.
Egyre kevésbé szerettek ellátogatni hozzá. Az unokák is ritkábban mentek a savanyú öregapjukhoz, míg a veje egyenesen utált hozzá elmenni. Thomas, és szomszédja Brian voltak az egyetlenek, akik még a történtek után is szívesen járkáltak hozzá, szinte ők ketten szerették annyira Jack-et, mint ahogy Julian tette azt megboldogulása előtt.
A meccs nem kedvezően alakult az öreg, és a csapat számára, csak egy 0-0-s eredményt értek el idegenben egy náluk jóval gyengébb csapat ellen, így a bajnokságot eldöntő meccs a következő hétvégén kerül megrendezésre. Jack ideges volt, nyakán csak úgy dagadtak az erek, mintha egy meglazult vízvezeték próbálna kitörni a falból. Öklével a fotelja karfáját csapdosta, s a távirányítót lehajította a földre. De mikor látta, ahogyan az elemek elgurulnak a tv-állvány alá, hirtelen idegessége alább hagyott. A megszokás miatt fejezte be az őrjöngést, hiszen felesége mindig ilyenkor szólt rá, hogy nyugodjon meg, ez csak egy mérkőzés volt. Ilyenkor kezdődött el közöttük egy inkább kellemesnek mondható kis vita arról, mit is jelent Jack számára ez a meccs, amit kedvese ennyire fél vállról vesz.
Az idős úr felpattant foteljéből, és felemelt hanggal kiáltott a mellette lévő kisebb kanapé felé.
- Ez nem csak egy meccs! – Mondta, de mikor észrevette, hogy a kanapén senki nem mosolyog vissza rá, ahogyan azt évekkel ezelőtt Julian tette, visszarogyott ülőhelyére, és szomorúan előrehajolt. Bánat lett úrrá rajta, s ökleivel eltakarta arcát. Egy könnycsepp jelent meg jobb szemének sarkában, s úgy csurrant le ráncos, májfoltos arcán, mint nyári csapadék idején az első esőcseppek. A mindig morgós, mindig erős férfi nem először sírta el magát rosszul végződött mérkőzés után, de szerencséjére ezeket az alkalmakat senki sem látja. Nem örülne neki, ha valaki gyengének érezni őt, mikor fiát is arra nevelte, hogy ne csak az izmai, de szíve is ugyanannyira legyen erős. Pár perc sírás után végül megnyugodott, bele nyugodott a sorsába, abba, hogy most senkivel sem tud vitatkozni a focimeccsek fontosságáról, és hogy senki nem vigasztalja meg csapatának rossz teljesítménye miatt. Megtörölte könnyes szemeit, majd elhatározta, hogy megkeresi a távirányítóból kipottyant elemeket.
Öreg, megfáradt derekával óvatosan előrehajolt, hogy benyúlhasson az állvány alá, majd mikor már majdnem megszerezte a nyavalyásokat, hírtelen megszólalt a csengő, és annak ijedtségére irdatlan erővel fejelte meg a televíziót magabiztosan tartó bútoralkalmatosságot.
- Hogy a guta üsse meg aki így ijesztgeti az öreget! - Morgott Jack, kikászálódva az állvány alól, majd térdre ereszkedve nézett az ajtó felé. Mintha átlátna a főbejárati, fából készült ajtón, s beteg, már öregkorára gyengén látó szemeivel, ellátna egészen a kert kapujáig. Természetesen nem, így a fotelja karfájának a segítségével feltápászkodott, és elcsoszogott az ablakig. Alig észrevehetően megmozdította az azt takaró függönyt, s kilesett rajta.
Jack rossz szokása volt, hogy nem engedett be akárkit, ilyenkor tetette, hogy nincs itthon. Általában reklámügynökök, valamilyen árut kínáló cserkészlányok, avagy számára ismeretlen, esetleg nem szívesen látott vendégek esetében tette ezt, de most sóhajtva tapasztalta, hogy szomszédja, és egyben jó barátja, Brian állt az ajtóban.
- Ne leselkedj te vén csataló, csak én vagyok! – Kiáltott be az udvarba a hasonlóan agg, jóval nagyobb darab férfi, kezeivel integetve az ablak felé.
Az alacsonyabb, sokkal véznább Jack fáradtan csoszogott az ajtó felé, s kinyitásakor elé tárult a már régi énjéhez nem hasonlítható kert. Egy évekkel ezelőtti látogató valószínűleg fel sem ismerné az udvart, hiszen annak idején Julian hobbijai közé tartozott a kert rendbetétele is, szomszédasszonyai gyakran nevezték be őt a megyei versenyek egyikére, s a mai napig is a vitrinben porosodik a második helyért járó serleg.
Az udvar kétfelé ágazódik, ahogyan a kapuig vezető út szétválasztja őket, egyik oldalon virágok nőttek, a másik oldal inkább zöldségek, és gyümölcsök otthona volt. Elvétve akadtak rózsafák, törpefenyők, és gyönyörű, katonás sorrendben elültetett tujafák is. Mára ez már egy lepusztult földkupac, a fák és a helyére kinőtt gaz árulkodik arról, hogy ez valaha egy szépségdíjas dísz, és haszonkert volt. Jacknak esze ágában sincs folytatni megboldogult felesége félbehagyott munkáját, s bár sokan unszolták a dologgal, rendre elcsitította az akaratos ismerősöket.
Ahogyan letántorgott a háromfokos lépcsőn, mely az ajtó felé vezet, már Csibész a kis tacskó megjelent lábainál, és ugrálva mutatta ki örömét gazdája felé. Az öreg feledékeny férfiember létére természetesen fegyverét, fapálcáját benn hagyta az ajtó mellett, így nem tudta elkergetni a bohókás ebet, s kezeivel való kapálózása, a torkából kijövő ordibálás semmit sem használt Csibész számára.
- Ne bántsd azt a kutyát szomszéd! Csak szeretetre vágyik! – Nevetett önfeledten Brian, s kacaja közben hatalmas tokája úgy remegett, mint Julian hajdan ízletes kocsonyája.
- Szeretgesse meg az, akinek két anyja van! Az asszony ragaszkodott hozzá annyira, mikor meglátta a zuhogó esőben. Tudta a kis dög, hogy meg fog esni rajta a kis szíve, ezért állt ide az ajtóban, sajnáltatva magát! Ezért akartam elnevezni Sunyinak. – Morgott az öreg, mire végre elért a kapuhoz, s végre valahára beengedte bohókás, falánk barátját. Ő persze egyből megszeretgette a kutyát, amennyire nagy hasa, és persze derékproblémája engedte, lehajolt érte, és megdögönyözte a kis állatot.
- Hagyd már azt a dögöt, inkább gyere, nézzük meg a mérkőzés összefoglalóját. – Unszolta barátját Jack, aki már ekkor bezárta a korához hasonló idejű, rozoga kaput.
- Láttad a meccset, mi Jack? Ennyi helyzetet még én sem hagytam volna ki. – Rázta a fejét Brian, követve a házigazdát.
- Jó, hogy nem hagytad volna ki a helyzeteket, a nagy hasad miatt el se jutottál volna a kapuig, fél úton kifulladtál volna. – Gúnyolta ki a vénség felfelé lépkedve a lépcsőn.
- Ne utálatoskodj Jack, mintha te jobb állapotban lennél nálam. – Válaszolt Brian, hangjában kis sértődöttséget lehetett felfedezni.
- Ne kényeskedj már koma, én nem hordok össze ennyi hülyeséget. – Nyitotta ki mostmár az ajtót, s lábával megpróbálta távol tartani az általa nem igen kedvelt házi kedvencet. Kezeivel az ajtóba kapaszkodott, hiszen testtartása is már igen ingatag, nem hogy egy lábra állva balettozzon egy hiperaktív kutyával.
- Kinn maradsz, az anyád mindenségét! – Káromkodott a férfi, majd mikor végre lerúgta a kis jószágot a lépcsőről, rávágta az ajtót.
- Ne bántsd már szegényt. – Rázta a fejét rosszallóan Brian, majd elindult a televízió felé.
- Nem a francot, utálatos dögje, nem hallgat a szép szóra. – Szólta le szomszédját, miközben követte őt.
Jack megvárta, míg barátja helyet foglalt a tőle jobb oldalon elhelyezkedő fotelban, ami szemlátomást kisebb volt, mint sajátja. Nem is hiába, úgy gondolta, hogy házigazdaként, jobban mondva a ház uraként neki jár a ház legnagyobb ülőalkalmatossága, így a másik kisebb fotellel szokta helyül kínálni a vendéget. A kanapéra, ahol Julian üldögélt unalmas óráiban kötögetve, vagy újságot olvasva, tiltott terület volt mindenki számára. Még unokáira is rárivallt, mikor azok felugráltak rá, s persze semmi rossz szándék nem volt cselekedetükben, a vénség mégis ereklyeként védelmezte a volt felesége által kedvelt ülőhelyet.
Már pár perce elkezdődött az összefoglaló, de Jacket nem zavarta a dolog, hiszen nagyon nem szerette, mikor a szakértők beszéltek kedvelt csapatáról. Szerinte zagyvaságot hordtak össze, meg alapból nem bírta azokat az embereket. Azért kapnak fizetést, mert kibeszélnek egy mérkőzést…nem igazi munka az. Mármint ő ezt vallotta. Gyárban nehéz munkát végezni, na az megterhelő feladat, szerinte ezek a kinyalt anyámasszony katonái húsz kilónyi terhet sem bírnának felemelni.
- Ülj már le szomszéd, mit álldogálsz? – Unszolta Brian a „ház urát”, aki egy halk morgással mutatta ki nem tetszését barátja dirigálására, de végül jobbnak látta, ha tényleg leül. Nem mai csirke ő, hogy állva nézze a televíziót.
- Szerinted igaza van a szakértőknek? A csapatunk idén gyengén muzsikál? – Kérdezte tokáját vakarva a vendég, mire Jack krehácsolt egyet, de ez inkább tűnt egy vélemény nyilvánításnak, mint köhögésnek.
- Ha gyengén muzsikálnánk, nem lennénk a második helyen, és nem mérkőznénk meg jövő héten a bajnoki címért. Ne mondj már te is sületlenségeket. – Korholta le Jack Briant, majd hátradőlt foteljében.
- Én csak azt mondom, amit a szakértők. Csak értenek ezek hozzá, ha már ott ülnek a flancos öltönyeikben. – Magyarázta az enyhén telt férfi.
- Nem értenek ezek máshoz, csak a szájuk járatásához. Ezért a sok marhaságért még pénzt is kapnak. Hova fejlődik a világ? – Rázta meg a fejét rosszallóan.
- Látod Jack, te mindig, mindenért morogsz. Mi lenne, ha néha mosolyognál, és nem utálatoskodnál? – Kérdezte rosszalló pillantást vetve a házsártos öregúrra.
- Mi lenne, ha nem beszélnél? Nem hallom a készüléket! – Intette csendre egy kézlegyintéssel Briant, aki fejét rázva vette tudomásul, hogy Jack menthetetlen.
- Inkább azon járna az eszed, hogyan jussunk ki jövő héten a meccsre. – Mondta az agg férfi kicsit halkabbra véve a figurát.


Szerk.: Ez a regény nem folytatódik, kreativitás és lustaság hiányában, csupán ízelítőt adtam írói vénám mivoltából, ha lesz rá igény, még töltök fel kisebb szösszeneteket más regényeimből.
__________________
http://forum.bloodmoon.hu/image.php?type=sigpic&userid=114&dateline=13195724  33

Karakternév: Gabineszku
Szint: 3x
Faj: Vérfarkas
Klán: Nincs (Magányos farkas)

Utoljára módosítva: Gabineszku által : 2011-10-27 19:36
Gabineszku nem elérhet?  
Régi 2011-10-27, 15:53   #2
goapipike
Guest
 
Összes hozzászólás: n/a
Alapbeállítás

Én nekem nagyon tetszett Tényleg ilyen morgósak tudnak lenni a férfiak főleg ha meccsről van szó ( csak apumat nézem ) Sajnálnám nagyon, ha tényleg lustaságból nem lesz folytatása... De kíváncsian várni fogom az újabb alkotásokat
Goa
 
Régi 2011-10-27, 18:14   #3
goapipike
Guest
 
Összes hozzászólás: n/a
Alapbeállítás

Szia!
Laci vagyok. Figyelmesen elolvastam a történeted. Először a pozitívumokkal kezdeném.
Lendületes párbeszédek, jó nyelvi fordulatok fordulnak elő. Jó a szerkezeti felépítése is.
Amin változtatni kéne: Néha kicsit dagályosan fogalmazol. A másik, hogy sokszor az igeidőkkel baj van, nyugodtan használhatnál múlt időt a jelenre való áttérés helyett.
A jellemeket jobban meg kéne rajzolni. Nem kell annyiszor ismételgetni, hogy öreg a főhős, inkább a jellem megrajzolása, cselekedetei mutassák meg, milyen is valójában.
Mindenesetre biztatóan írsz. Javasolnék egy-két irodalmi portált, ahol próbálkozhatnál:
Közkincs, Dunapart Café. Itt nincs szűrés, és sokan is látogatják. Sok hozzáértő prózás is akad: Molnár Péterre gondolok itt. Mindenesetre köszönöm bizalmadat.
Azért folytathatnád a sztorit, várom a folytatást, mivel így lezáratlannak tűnik az egész. Üdv: Laci
 
Régi 2011-10-31, 16:33   #4
nemerik
Guest
 
Összes hozzászólás: n/a
Alapbeállítás

Tetszik.Szépen kidolgozott,választékos.
 
 

Téma eszközök
Megjelenítési módok

Hozzászólás szabályai
You may not post new threads
You may not post replies
You may not post attachments
You may not edit your posts

BB code is bekapcsolva
Pofik bekapcsolva
Az [IMG] kód bekapcsolva
A HTML kód kikapcsolva

Fórum ugrás


A pontos id? 19:25 , a GMT +1 id?zóna szerint.


Powered by vBulletin® Version 3.8.4
Copyright © 2000 - 2017, Jelsoft Enterprises Ltd.
Fordítás© vBulletin.hu
Copyright ©2011 by 'Playa Games GmbH'